A gonosz beszéd lelkemet sokszor megsebzi,

Fáj a szívem, de én azt el tudom tűrni.

Van egy égi Anyám nékem,

Ki el nem hagy soha engem,

Neve: Mária,

Aki az én életemnek Vezércsillaga. 

Reggel fél hatkor volt az ébresztő, nem aludtunk túl sokat. Ráadásul az éjszaka sokat forgolódtam, kicsit szűk volt a hely a rekamién, minden mozdulásomnál „éreztem” Jutkát mellettem. A nyugtalan alvásomnak az lett az eredménye, hogy reggel viszont nagyon nehezen tértem magamhoz. A fiúk már nagyon mozgolódtak, hangoskodtak, mi még mindig a szobában pakolásztunk. Gyuri bácsival vicceltünk, kávé nélkül nem tudjuk kezdeni a napot. Rövidesen megjelent a szobánk ajtajában egy tálcával, rajta csészékben a frissen főzött kávéval. Rögtön jobb kedvünk lett, egy ilyen gesztus nagyon sokat jelentett. Ráérősen készülődtünk, volt időnk indulásig. Kiadós reggelit kaptunk, kolbászos rántottát. Nem sokat ettem, tartottam magam a fogadalmamhoz. Egy második kávét viszont még megittam, jó tejesre készítettem, úgy szeretem.

A reggeli

Indulás előtt

Nyolc óra körül indultunk. A falu közepén csatlakoztak hozzánk páran, akik busszal érkeztek különböző helyekről. Gyorsan kiértünk a faluból, a határban ballagtunk. Gyönyörű volt a tavaszi természet. Telefonon beszéltem papával, szegény beteg volt, aggódtam érte. Mindig csak azt mondogatta sírva, minek kellett neked oda elmenni? Megnyugtattam, jól vagyok.

Utak

Az első megállónk Nagyréde volt. Ismét nagyon megható volt a bevonulásunk és a fogadtatásunk. A templomi köszöntés után pazar vendégség volt, szendvicsek, sütik, pákó, kávé és mindenféle innivaló. Nagyon kedvesek voltak a minket fogadó hívek. Sajnálkozva mondták, őket nem említették meg a Mária Rádióban, pedig nagy szeretettel készültek a zarándokok fogadására. Itt volt a 89 éves Rozi néni, akiről egy nagyon megható történetet meséltek. Az esküvő után a férjét elvitték a háborúba, ahol nagyon rövid időn belül meghalt. 6 hónap házasság után a fiatal Rozika özvegy maradt. Majd később a férj testvére vette feleségül, kicsit az anyós biztatására, aki azt mondta, nem engedjük Rozikát a családból.

Nagyrédei pillanatok

 A 89 éves Rozi nénivel. Isten éltesse!

Nagy szeretettel búcsúztunk a Nagyrédeiektől. A plébános a falu széléig kísért bennünket, ez sem volt így túl gyakran. Sok új zarándok csatlakozott hozzánk, 44-en voltunk összesen.

A következő település Gyöngyös volt Itt két templomot is meglátogattunk. Először a Püspökvárosi kisebb templomba vonultunk, ahol egy kisebb, de kedves vendégséggel vártak minket, majd az Alsóvárosi Ferences Plébániára mentünk át, ahol a fiatal plébános, Kázmér atya köszöntött minket. Bemutatta a templomot, majd szintén egy kis frissítővel kínáltak.

Templomok Gyöngyösön

Kázmér atya

 Egy kedves hittanos fiatalember pogácsával kínál

A nap legszebb és legmeghatóbb eseménye Gyöngyös határában volt. Népviseletbe öltözött székely apa és lánya vártak minket, akik csak azért utaztak több száz kilométert Gyergyóalfaluból, hogy együtt vonuljunk a Sár hegyen keresztül. A találkozás és a köszöntés nagyon megható volt. Elénekeltük a Székely Himnuszt is.

Indulunk a Sár hegynek

Ezután az eddigi legnehezebb szakasz következett, megmásztuk a Sár hegyet. Nagyon nehéz és meredek volt az út, ziháltam és izzadtam rendesen, de nagyon jó volt. Kicsit hűvös volt az idő, de gyönyörű volt a kilátás. Eléggé szétszakadt a csapat, a nagy szintkülönbséget különböző tempóban bírtuk. A középmezőnyben haladtam, Jutkát teljesen elveszítettem a szemem elől. Én még cipeltem a teljes felszerelésemet, de úgy éreztem nem jelent gondot a plusz 10 kiló a hátamon. Pedig biztosan könnyebb lett volna a kapaszkodás hátizsák nélkül. Már megkezdtem az ereszkedést, amikor elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Szerencsére nem nagyon ütöttem meg magam, nem lett semmi bajom. Az esés pillanatában nem volt senki a közelemben.

Zarándokok, háttérben Gyöngyös

A Sár hegy túloldalán, Abasár felett van egy kis kápolna, az Abasáriak már ott vártak, borral, kis kiflikkel.Nem időztünk hosszan, indultunk most már csak lefelé. Énekelve értünk be a faluba. Nagyon megható volt a templomi bevonulásunk, orgonaszó és a hívek éneke mellett. Csak egy rövid köszöntő volt a templomban, utána mentünk a plébániára, ahol finom vacsora várt minket (gulyásleves, süti, finom bor)

Vacsora után lehetett volna filmet nézni,de hatan lányok úgy döntöttünk, megyünk a szállásra, ami ma egy nyugdíjas ház közösségi termében volt. Egy nagy helységben mobilágyakat állítottak fel, férfiak-nők együtt aludtunk. Csak 1 fürdő és 1 wc volt, de alapjában véve nem volt rossz.