Atyaisten szép leánya, Mária, segíts!
Fiúisten édesanyja, Mária, segíts!
Téged megyünk köszönteni,
Méltóztassál meghallgatni.
Mindennemű szükségünkben, Mária segíts!

A mai nap beszámolóját ismét azzal kezdem, jól aludtam az éjszaka. Először jól felöltöztem, féltem, hogy hideg lesz, de aztán kénytelen voltam nekivetkőzni, csak egy réteg ruha maradt rajtam. Az atyától kaptunk egy plédet, Gizivel közösen magunkra húztuk, nem fáztunk.

Reggel 6 órakor volt az ébresztő. Este az atyáék rengeteg mindent hagytak nekünk reggelire, semmiben nem szenvedtünk hiányt. Bevágtunk 2 üveg zakuszkát, mellé bőven juhsajtot, kolbászt, vajat, lekvárt, kalácsot. Majd összepakoltunk és 8-kor elindultunk.

Reggeli közben

Indulunk

Egy helyi nyugdíjas tanár bácsi vezetésével mentünk végig a falun. A közel 1500 lakosból 130 magyar ember él itt. Megnéztük a barokk stílusú római katolikus templomot is, amely 1783-ban épült, egyik harangja 1538-ból való. Sajnos már végnapjait éli a helyi közösség, általában 3 fő van a szentmisén. Megilletődve néztük a valaha szebb napokat megélt padsorokat és a templomkertet is. Zsolt szólalt meg közülünk elsőnek: Aztán itt ne csendesüljön el az ember lelke!

A római katolikus templom Mócson

...és a temető a templom mellett

Mócsot a cigánysoron keresztül hagytuk el. Itt sajnos megint egy kicsit eltértünk a kijelölt útvonaltól. Egy jó nagy emelkedőn kellett felkapaszkodnunk, hogy visszatérjünk a helyes útra. Nagyon rövid nap volt a mai, csak 15 km-t kellett megtenni. Két román falun mentünk keresztül, ilyenkor nem volt integetés, nótázás, a zászlókat sem lobogtattuk. Nagyon jól haladtunk, különösen azt a szakaszt élveztem, amikor a többiek biíztatására felültem Jancsi hátára és kb. egy fél órát lovagoltam.

Majd ismét egy jókora emelkedő következett, ahová felérve már láttuk Nagysármás házait. Fél egyre már meg is érkeztünk, a főtéren levő étteremben ebédeltünk. Krém raguleves, sült hús rizzsel és krumplival volt, miután ezt bevágtuk még töltött káposztát is hoztak. Ez már túl sok volt nekem, a káposztát meg sem kóstoltam.

Ebéd után átballagtunk a református templom melletti kollégiumba, amit szintén Kallós Zoltán hozott létre, ott volt a szállásunk. Jelenleg 9 gyermek van a kollégiumban azokból a környező falvakból, ahol már nincs magyar nyelvű oktatás. Nagyon szép az épület, igazán kulturált körülmények közé kerültünk még akkor is, ha mi 4-en lányok egy raktárhelységbe lettünk elhelyezve, ahol 4 matrac volt a földre letéve, de volt külön fürdőnk meleg vízzel és WC-vel. Mivel az előző este nem volt lehetőségünk fürödni, első dolgunk volt, hogy lezuhanyoztunk és tiszta ruhát is vettünk volna, ha a csomagjaink már megérkeztek volna. A levetett ruháinkat beraktuk a mosógépbe, mi meg lepedőt csavartunk magunkra és úgy heverésztünk a matracokon. Egy tetőtéri helységben voltunk, gyönyörűen sütött a nap, élveztük a pihenést. Amikor lejárt a mosógép, az esőköpenyeinkbe bújtunk bele, úgy mentünk teregetni az udvarra. Nagyon nevetségesek voltunk, jókat rötyögtünk magunkon. A „hálószobánk „sarkában volt néhány ruhával teli zsák, gondolom adomány a gyerekeknek. Gizi mondta, keressünk magunknak valami ruhafélét, mert a saját holmijaink ki tudja, mikorra érkeznek meg. Először csak gyerekruhák kerültek elő a zsákokból, de aztán Gizi és Kriszti előhalásztak maguknak valamiféle használható ruhát. Betegre nevettük magunkat, ahogy felöltöztek.

6 óra után érkezett meg Küsü atya a csomagjainkkal. Rögtön tiszta ruhába vágtuk magunkat, elég volt a lepedőbe burkolózásból. Vacsizni lementünk a főtéri vendéglőbe, sült húst kaptunk krumplipürével. Vacsi után, Gyuri, Gizi és én elmentünk egyet sétálni, kevés volt a mai kilométerünk. Egy boltban vettünk egy kis édességet. Hazafelé láttuk, az egyik ház előtt egy idős bácsi üldögél. Füleltem-füleltem, és kivehető volt, hogy magyarul énekelget. Arra felé kanyarodtunk és már én is bekapcsolódtam a nótába: …Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Szóba elegyedtünk és így ismertük meg Szabó Sanyi bácsit, aki 83 éves és szinte teljesen vak. Egyedül él, a szomszéd hölgy viseli gondját. Lekuporodtunk mellé és beszélgetni kezdtünk. Nagyon örült nekünk, össze- vissza puszilgatta kezünket a búcsúzáskor. Nagyokat hallgatva ballagtunk vissza szálláshelyünkre. Sanyi bácsival való véletlen találkozás is zarándoklatunk egyik felejthetetlen és igen megható élménye volt. Bár a véletlenekről Küsü atya felejthetetlen mondása: A véletlen, a jó Isten művészneve.

„Otthon” még a tiszteletes úrral beszélgettem egy darabig. Elmondta, szeretnék a kollégium létszámát bővíteni, és, hogy működésüket a magyar állam támogatja.

Ezen a szálláson aludt az a 4 svájci zarándok is, akikről már pár napja hallottunk, hogy szintén úton vannak, de még nem találkoztunk velük. Sőt valamilyen osztrák vendégcsoport is ott éjszakázott. Este fúvós koncertet adtak az egyik földszinti nagyobb teremben. Mi csak hallgattuk a zenei foszlányokat, nem mentünk le. Pihentünk, hiszen másnap ismét nehéz nap várt ránk, 30 km.

Napközben