Vedd szent pártfogásodba, édes Szűzanyánk,
Nemzetünket, hazánkat, kegyes Védanyánk!
Édesanyánk hozzád jöttük,
Lángadozva, mert szeretünk, ó Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint egykor, az Úr angyala.

Az éjjel megint csak nem a legjobban aludtam, pedig a hely egész jónak volt mondható. Sokat forgolódtam, és nagyon fáztam, pedig a hálózsákomra tettem egy plédet is. De ez a fázás minden bizonnyal nem a hidegtől, hanem a fáradtságtól volt és belülről jött.

Nem kellett korán kelni, ehhez képest mindenki elég korán elkezdett mozgolódni. A füldugók nagyon beváltak, a zajt szinte teljesen ki tudtam zárni. Elég sokáig lustálkodtam, csak hét órakor kezdtem készülődni. Az öregotthon előtt már ott várta az autó a csomagjainkat, de én még mindig cipelem az egész felszerelést. Úgy terveztem, vinni is fogom mindvégig, mármint a hátamon.

A plébánián reggeliztünk, volt minden bőségesen: szalámi, főtt tojás, padlizsánkrém, kávé, tea, tej. Reggeli után megbeszélést tartottunk, mert tegnap este a filmvetítés miatt elmaradt. Ezeken a megbeszéléseken mindig felidéztük az utolsó nap legemlékezetesebb, legmeghatóbb történéseit, megéléseit. Ilyenkor többen is elérzékenyültünk, nem szégyellte senki a könnyeit. Javasoltam, alakítsuk meg a Bőgő Masinák Klubját, amibe kedves zarándoktársam, Péter, azonnal be is lépett. Megállapodtunk, mi ketten lettünk az alapító tagok.

Reggeli Abasáron

11-re vasárnapi misére mentünk a helyi templomba és csak ezután indultunk.

Abasári templom

Itt Abasáron van a Mária Út egyik legérdekesebb szakasza, az út egy borospincén vezet keresztül. A tulajdonos kedvesen invitált egy kis borkóstolóra. Nagyon hangulatos volt, az egyik Mária éneket át is költöttük: …hogy mi be ne rúgjunk, Mária segíts …

Rövid pihenő és a finom borok kóstolgatása után, jókedvűen indultunk tovább. Szép, kellemes volt az idő. Sokan voltunk, ideiglenesen a mai szakaszra is sokan vállalták az utat, összesen 47-en voltunk. Három új taggal is bővült a csapatunk, Zoli, Jóska és Józsi bácsi, ők Csíksomlyóig tervezik jönni.

Nemsokára Markazra értünk, ahol a falu eleji kis kápolnánál fogadtak minket. Itt volt tulajdonképpen az ebédünk. Rengeteg minden volt, a templom előtti asztal roskadásig volt mindenféle finomsággal: meleg hurka, fasírozott, édes és sós sütemények és mindenféle innivaló. Kb. 1 órás evés-ivás után indultunk tovább. Megkerültük a Markazi víztározót, majd fél hatra értünk be Domoszlóra. Rögtön a templomba mentünk, ahol részt vettünk az esti misén. Ma ez már a második mise volt, nekem személy szerint ez egy kicsit sok, de úgy látszik ehhez az úthoz ez is hozzá tartozik.

Markaz

 A Markazi víztározónál Jutkával és Icuval

Domoszló

Vacsora a plébánián volt, pörkölt, csőtészta, majd a szálláson megbeszélés.

Fáradtan, de jókedvűen. Vajon mi lehet a kis poharakban?

A szállás egy üres családi házban volt. A házban 3 szoba és egy konyha volt, matracok a földön és pár szétnyitható ágy. Nagyon hideg volt. Jó melegen fel kellett öltözni éjszakára, mert nem voltak plédek sem. Megint csak 1 WC és egy fürdő volt az egész csapatra.

Zarándokszoba 3 főre. A kanapén Jutkával osztoztunk, Gizi a matracon éjszakázott

Ma csak 14 km-t tettünk meg, de nagyon elfáradtam. Ez az állandó toporgás, tötyörészés, időhúzás, nagyon kimerítő. Este, amikor megérkeztünk, legkevésbé éreztem szükségét egy misének. Legszívesebben vacsora nélkül bevettem volna magam a szállásra, legalább nyugodtan lezuhanyoztam volna, leápolhattam volna lábaimat és időben vízszintesbe vághattuk volna magunkat (Jutka szerint). Egyébként ő is szenved rendesen. Nagyon csúnya a lába, még el sem múlik az egyik vízhólyag, már jön is a másik. Tulajdonképpen vízhólyag -vízhólyag hátán. Nekem a fáradtságon kívül nincs különösebb bajom. A sarkamon levő vízhólyagot kezelgetem, napközben leragasztom, egész jól bírok vele menni.

A naplót sincs igazán időm írni. Késő este berogyunk a szállásra, elhelyezkedünk, kivárjuk a sorunkat az egyetlen WC és zuhany előtt. Jó esetben, és ha elég rámenős voltam, jutott meleg víz, ha nem jutottam be az elsők között, akkor már az sem volt.