Boldogasszony anyánk
régi nagy pátrónánk,
Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról.
A reggelit 8-ra ígérték a vendéglátóink, úgy gondoltam, alszom legalább 7-ig, de már 6 óra előtt mozgolódtak a hálótársaim. Kilencen aludtunk a belső szobában, jó volt, kényelmes, tiszta. Volt ágynemű is, de a zsákba is bebújtam. Jól kialudtam magam. Fél hét felé kezdtem kikászálódni az ágyból és összepakolni. Gizi kutatott egy kicsit a konyhában és talált kávét, főzött nagyon finomat. Zoli pedig elment”házalni”, szerzett három bögre tejet. Így aztán nagyon finom kávét ittunk. Én vállaltam a teafőzést, a többiek terítettek. Nyolcra jöttek a vendéglátók, hozták a reggelit. Mindenki 2 db tükörtojást és egy jó darab sült szalonnát kapott. Én a felét odaadtam a fiúknak és inkább egy kis lekváros kenyeret majszolgattam.
REGGEL KIDÉN
Zoli és Zsolt jókedvűen kezdik a napot
Gizi feszít büszkén a nemezelt süvegben
Zászlólobogtatás
A szállásunk
Zoli a reggeli kávénk megmentője
Reggelizünk
Reggeli a másik asztalnál
A két hölgy, akik Kidén gondoskodtak rólunk, középen Gyuri
A fatemplom, melyet Szent György tiszteletére ajánlottak
Lett ¾ kilenc, mire elindultunk. Mindkét forgóm fájt egy kicsit, ezért már reggel vettem be fájdalomcsillapítót. Nem tudom, ez játszott-e közre, de egész jól bírtam a napot. Az is igaz,Gyurival beszélgettünk hosszan, észrevétlenül és gyorsan telt az idő. Jó meleg volt, de nem volt nehéz a terep. Aszfaltúton ballagtunk, semmi árnyék nem volt.
Két rövid pihenőt tartva, egy órakor már Válaszúton voltunk. Itt áll a Bánffy család kastélya, itt született Wass Albert (1908–1998) erdélyi író. A kastély kerítésére felkötöttünk egy darab nemzeti színű szalagot. Zoli jó magasra mászott vele. Remélem, senki sem vette a fáradságot azóta, hogy utána másszon és letépje!
A Kallós Zoltán által alapított szórványkollégiumban táboroztunk le. Jó sokáig várakoztunk, mert 4 órára ígérte a Duna TV, hogy jön és riportot készít, hát most nem velünk, hanem a lovas zarándokkal. Zsolt meg is adta a módját az interjúnak, díszes lovas öltözetbe vágta magát, úgy várta a tévéseket. Várakozás közben megnéztük a gyönyörű Népművészeti Központot. Csodálatos és nagyon gazdag gyűjteménynek ad otthont ez a múzeum.
Közeledünk a Kallós Alapítvány Szórványkollégiumához
Mindenki másként töltötte a pihenőidőt
16 óra után jött meg a Duna TV stábja, jó fél órával később indulhattunk tovább. Szűk egy óra alatt értünk Boncidára, ahol a református tiszteletes fogadott minket. Csomagjaink már ott voltak a parókián. Családoknál voltunk elszállásolva. Minket (4 lányt és Gyurit) a Rigó család (Ildikó és Attila) fogadott be. Szép nagy házuk volt, az emeleti szobákat kaptuk meg. Gizivel kerültem egy szobába.
Közeledünk Bonchidához
Este misére mentünk. Küsü atya közvetlenségéről, kedvességéről és humoráról már meséltek, akik ismerték. Most személyesen is megtapasztalhattuk, valóban a hívekhez szól. Mindenki szívét lelkét megérintette beszédével. Mire hazaértünk, hatalmas felhőszakadás kerekedett, de már nem számított, biztonságos fedél volt a fejünk felett. Ildikó, a háziasszony finom és több fogásos vacsorát készített. Volt savanyú leves, töltött káposzta, párolt zöldség, sült hús, párizsi szelet. Ettünk megint rendesen, nem zavartattuk magunkat. Mint a porszívó a port, úgy szippantottuk fel a tálak tartalmát. A finom vacsorához jófajta borocska is tartozott. Már teljesen a züllés útjára tértem, megint ittam.
És még néhány kép a mai napról
