Uram, jó nekünk itt lenni, hol kegyelmed várva vár,
hová mindig visszatérünk; Szíved nekünk nyitva áll.
Bármily messze tévelyedünk, nagy irgalmad ránk talál.
Uram, jó nekünk itt lenni, hol szívünk nyugtot talál.

Jaj, de jó volt a meleg szobában aludni. Takaró sem kellett, még a zsákból is kidugtam a lábamat, olyan meleget adott a kis kályha. Sajnos éjjel 3-kor ki kellett menni, pisilni, de sikeresen kibotorkáltam és vissza is találtam az ágyamhoz. Ágota, hasonló céllal történő éjszakai programja már kalandosabbra sikeredett, mert nem messze a háztól ott volt egy medve. Ahogy ez tudatosult benne, futott is befelé, ahogy csak tudott a sötétben.

Szerencsére reggelre mindenünk megszáradt, ami a ruháinkat illeti. Cipőink is sokat veszítettek vizességükből, bár nem teljesen tudtak kiszáradni. Úgy tűnt, ma szép lesz az idő, nem fog esni az eső. Már reggeli előtt felpakoltuk csomagjainkat a szekérre, ami a faluba le, tegnap pedig ide a remeteségbe felfuvarozta.

Finom reggelit kaptunk, majd 8 óra után nem sokkal elindultunk. Még megálltunk és imádkoztunk a Remeteség mellett épülő kápolnánál, majd az itt elhelyezett kopjafáknál tisztelegtünk. Jókedvűen és reménykedve vágtunk neki a mai távnak, azt hittük, rövid és könnyű napunk lesz. Hát nem így sikerült. Először még nagyon sáros utakon ballagtunk, hasonló volt, mint tegnap, de felülről már nem kaptuk az égi áldást.

10 óra után értünk Siklódra. Megcsodáltuk a főtéren álló emlékművet és a kultúrház gyönyörű székely kapuját. Egy helyi férfi elmondta, 500 ház van a faluban, de ma már csak kb. 150-en élnek itt. 4 iskolás korú gyermek van és a következő tanévtől már megszűnik az iskola, pedig láttuk a még mindig aránylag jó állapotú, viszonylag nagy iskola épületet. Régen 1800 lakosa is volt a falunak, de mára a fiatalok elköltöztek az öregek pedig lassacskán kihalnak. Bár mostanában néhány házat magyarországiak vettek meg, a szabadságukat töltik itt, pihenni járnak ide.

Mi is betértünk egy szépen felújított házba, ahol induló zarándokok gyülekeztek. Rövid pihenő után, együtt indultunk tovább. Azt mondták, onnan már csak 8 km Parajd, ami ugye kb. 2 óra gyaloglást jelent. Fél egy körül elköszöntünk az új társainktól, ők Korond felé vették az irányt, mi pedig Parajdnak indultunk. Nem tudom, hol siklott el a dolog, hol és hogyan keveredtünk el, de hosszú és kimerítő kóválygás után, fél négyre értünk a parajdi szállásra. Ez egy régi vendégház volt, mai szemmel nézve semmi sem volt benne tökéletes, de nekünk, zarándokoknak, kiváló. Ismét a tetőtéri szobába kerültünk 4-en lányok. Volt külön fürdőszobánk, WC-nk és volt meleg víz. Megérkezés után nekifogtunk enni a saját ellátmányunkból, mindenki nagyon éhes volt. Még volt a korábbi adományokból bőven szalonna, sajt és kenyér. Úgy teleettem magam, hogy már vacsorázni sem tudtam, pedig finom leves volt és fasírozott rizzsel.

Vacsi után ágyba bújtunk. Zoli ismét megmasszírozta a lábamat, nagyon- nagyon elfáradt és fájt. Jóska este feljött a szobánkba és nagyon szép gondolatokat olvasott fel a boldogságról.

Gyuri hozott kürtős kalácsot és sós mogyorót, de abból sem bírtam enni. A ruhákat leadhattuk mosatni, a háziak mostak, 10 lej/ főt számoltak érte.

Holnap PIHENŐNAP. Nem is bántam, mert nagyon fáradt voltam. Délután úgy éreztem, nem bírok tovább menni. Azt hittem, sose érkezünk meg Parajdra.

További képek a mai napról

Gizi

Ágota és a takaró alatt Kriszti

Az én ágyam