Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz!
Kérjed a Te szent Fiadat érettünk.
Ékes virágszál, hozzád esdeklünk
Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Hát ez az éjszaka is megér egy kicsit hosszabb mesélést. A plébánián aludtunk, ahol a vacsorát is kaptuk. A tegnap esti vacsora után összepakoltuk az asztalokat, padokat és az étkezőt átalakítottuk hálószobává. Volt néhány heverő és matrac, valamint pár paplan és takaró. Két összenyíló szoba lett volna a szállásunk, ahol az egyikben volt egy kandalló, amibe vendéglátóink jól be is fűtöttek, mire odaértünk. Az volt a baj, hogy ebben a két szobában nem fért el mindenki, a fiúk közül páran át kellett menjenek egy harmadik szobába, ami viszont jég hideg volt, és nem volt sem ágy, sem matrac benne. Ha közülük olvassa valaki a naplómat, örömmel venném, ha kiegészítené fagyos élményeikkel a történetet. Nem szerettem volna a helyükben lenni, belépve abba a szobába, az embert megcsapta a hideg. A belső szobában 8-an aludtunk, sem ágy, sem matrac nem jutott néhányunknak. Nekem sikerült egy paplant szereznem, azt tettem a földre, arra jött a polifoam és úgy a hálózsák. Hiába volt a szomszéd szobában a kandalló, a falak és a talaj ontották a hideget. Először nem értettem, hogy Erika, a vezetőnk, miért feküdt közvetlenül a kandalló mellé. Ő már tudott valamit, amit mi még nem. Reggel ő is úgy ébredt, hogy az éjszaka nagyon fázott.

Erika a kandalló mellé telepedett

Nekem a belső szobában jutott egy matracnyi hely a földön

Hálóruhaként minden meleg holmit magamra szedtem, termo pulcsit, alsó felső melegítőt, de még így is fáztam. Vacogva, dideregve ébredtem valamikor az éjszaka közepén. Villanyt nem gyújthattam, egymás hegyén- hátán aludtunk. Kitapogattam cuccaim között a dzsekimet, azt is behúztam a zsákba és próbáltam magam még azzal is betakargatni. de nagyon-nagyon fáztam. Jó lett volna egy pléd, de sajnos az már nem jutott. Teljesen bebújtam a zsákba és próbáltam belehelni, ahogy Feri tanította még a Camino előtt. Arra gondoltam, a fiúknak a jéghideg szobában még rosszabb lehet.

A mi szobánkon keresztül lehetett a fürdőszobába jutni és ott bent volt az egyetlen WC is. Este nem mindenkinek jutott meleg víz, nekem szerencsére még igen, pedig nagyon takarékosan bántunk vele.

Reggel nem kellett túl korán kelni, de örültem, hogy reggel lett és vége a fázós éjszakának. Gyorsan összeraktuk az ágyakat, matracokat, takarókat, helyükre raktuk az asztalokat, padokat és megreggeliztünk. Finom kolbászos rántottát kaptunk meg teát.

Ráérősen indultunk, rövid táv várt ránk a mai napon. Nagyon szép helyeken baktattunk, dimbek-dombok, szőlő- és bodzaültetvények között. A Szalóki tó partján ballagtunk be Egerszalókra. Itt várt az eddigi utunk legfelemelőbb és legmeghatóbb élménye. Már messziről láttuk, egy tolókocsis fiatal hölgy közeledik felénk egy másik, idősebb hölgy kíséretében. Amikor összetalálkoztunk, csak annyit kérdeztek, vonulhatnak-e velünk együtt. Nóri, a 34 éves fiatal hölgy 10 évvel ezelőtt szenvedett autóbalesetet, akkor bénult le. Gyógykezelésen tartózkodtak Egerszalókon, itt tudta meg, hogy zarándokok érkeznek a településre. Régi vágya volt, hogy egyszer egy zarándoklaton vehessen részt, ez most általunk megvalósulhatott. Együtt vonultunk a falun keresztül a templom alá. Nóri azt hitte, itt véget ért a zarándoklata, azt már remélni sem merte, hogy a 30-40 lépcsőn a templomba feljuthatna. De a fiúk megfogták és kocsistól felvitték. Együtt vonultunk be a templomba, együtt imádkoztunk. Szem nem maradt szárazon….. Csak Nóri ült a tolókocsijában, megbékélt mosollyal az arcán.

Nórival

A templom melletti menzán finom ebédet kaptunk, húsleves volt és székely káposzta. Feltűnően csendben fogyasztottuk az ebédet, mindenki a Nórival való találkozás hatása alatt volt.

Ebéd Egerszalókon

Ebéd után ismét ráérősen indultunk, rövid időn belül elértük Eger határát.

A Fehér Mária szobornál találkoztunk a minket fogadó egri hívekkel.

A Szépasszony völgyön keresztül értünk be Egerbe, ahol az egyik pincében vendégül láttak bennünket egy kis borkóstolásra.

Érkezünk a Sike Pincéhez

Búcsúzáskor Sike Tamás megilletődve fogadja a csapat áldását

Majd egy kis kápolnába tértünk be, ahonnan a Bazilikához vonultunk. Esti misén a Szervita templomban vettünk részt.

Igaz, nagyon rövid távot tettünk meg a mai napon, de már nagyon fáradtak voltunk. Sok volt a megálló, pihenő, várakozás. Ezt a mai 12 km-t 3,5-4 óra alatt meg lehetett volna tenni, ezzel szemben mi már reggel óta úton voltunk. Kicsit nehéz, de el kell fogadni, ehhez a csoportos zarándoklathoz mindez hozzá tartozik.

Már besötétedett, mire a szállásunkra értünk, ami ma a Szemináriumban volt. Itt kaptunk vacsorát is. Vacsora után még megtartottuk a szokásos napi beszélgetést. Ismét két új társsal szaporodtunk, Szilvi és Csilla, a két kedves hölgy pár napig volt a társunk. Itt még nem is gondoltuk, hogy milyen fontos feladatokat fognak bevállalni. Nagyon jó, hogy velünk voltak. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ők pár napra hozzánk csatlakoztak.

A szállás hotel minőségű volt. 3 ágyas fürdőszobás szobát kaptunk. Jutka, Gizi és én kerültünk egy szobába. Végre volt korlátlan meleg víz, mindenkinek jutott és még mosni is tudtunk. A szobában kihúztunk szárítókötelet, kiteregettünk. Nagyon későn kerültünk ágyba, bár tudtuk, reggel korán kelünk, nem alhatunk sokat. De legalább nem fáztunk, rendesen tisztálkodhattunk, hajat mostunk. Jó sokáig beszélgettünk, hiszen a fáradtság ellenére mindegyikünk lelke csordulásig tele élményekkel, örömökkel, fájdalmakkal, amit jól esik időnként kibeszélgetni.

A 8. nap még néhány képben