Minden gyötrelmünkben Mária segíts!
s bajos küzdelmünkben, Mária segíts!
Ó segíts mirajtunk, kik hozzád sóhajtunk, Mária segíts!
Hogy jót remélhessünk, Mária segíts!s üdvös célt érhessünk, Mária segíts!
Ó segíts mirajtunk, kik hozzád sóhajtunk, Mária segíts!.
Reggel 6-kor ébredtünk, 7-kor volt a reggeli, majd elindultunk, nekivágtunk ennek a nehéznek ígérkező napnak. Velünk tartott a 2 kaposvári fiú, Áron és Dávid, akik valahol a falu szélén verték fel sátrukat, ott éjszakáztak. Rajtuk kívül még tegnap megérkezett Hajni és Gyula a remeteségből, úgy tervezték, innen már végigjönnek velünk. Aztán ott volt még Jóska veje, Mátyás, aki tulajdonképpen már Marosszentgyörgy előtt csatlakozott hozzánk, de még nem tettem róla említést. Ezen a mai szakaszon 3 helyi vezetőnk is volt, ami a Bucsin veszélyeire hívta fel a figyelmünket. Állítólag, volt olyan év, hogy eltévedt a csapat, mert akkora köd volt a hegyen, hogy nem lehetett látni a jelzéseket.
Gizi bemelegít
Indulás előtti készülődés
A napot egy nagyon megható jelenettel indítottuk. A szállásunkkal szemben levő házban, ahol, Hajniék aludtak, volt egy idős néni, aki ágyban fekvő beteg. A családtagjai kérésére odaálltunk a nyitott ablaka alá és elénekeltük a Régi székely himnuszt. Tulajdonképpen egy reggeli szerenádot adtunk egy ismeretlen beteg néninek. Őt nem láttuk, nem tudhattuk milyen érzéseket váltott ki belőle éneklésünk, de nekünk nem volt könnyű ez az éneklés. Mindegyikünk könnyezett. Nehéz volt megszólalni egy ilyen alkalom után, csak 1-1 néma pillantással jeleztük, egyformán érzünk.
A parajdi kat. templom
Egy rövid áldásra betértünk a parajdi kat. templomba, majd fél kilenckor vágtunk neki a mai, nagyon nehéznek ígért terepnek. Rövidesen jött is az első megpróbáltatás. Egy órán keresztül egy nagyon meredek kaptató volt, de meglepően jól bírtam. Egy szuszra lenyomtam ezt a szakaszt, még pihenni sem álltam meg. Voltunk többen, akik ilyen jól bírtuk, de sajnos nem mindenki. Gyula, aki csak a mai napon csatlakozott hozzánk, nagyon kimerült, nagyon nem bírta. Vissza is fordult, Hajni tartott vele itt is. Úgy döntöttek, valami járművet szereznek, és azzal mennek át a következő szállásra.
A meredek emelkedő csak egy kis bevezető volt a mai napba. Rövid pihenő után jött a hosszú menet a fennsíkon. Ez sem volt könnyű, alig volt növényzet, akadtak kisebb emelkedők, voltak enyhébb ereszkedések. Sajnos fájt a forgóm és a lábfejem is, csak 2 fájdalomcsillapító segített, de aztán továbbra is egész jól bírtam a napot.
Még félúton sem jártunk, amikor egy magányos hátizsákos férfit láttunk, ült az út szélén. Elballagtunk mellette, köszöntünk neki, ő meg csak annyit mondott: Látom, egész jól bírják, én pedig meg vagyok halva! Akkor még nem is gondoltunk rá, ez már az ő segélykérése volt felénk. Láttuk, elindul ő is utánunk. Egy következő pihenőnél is ott volt velünk, láttuk elfeküdt a földön, de hát mindenki nagyon fáradt volt már. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez az ismeretlen nagyon rossz állapotban van. Gyuri figyelt fel rá, hogy valami baj van, a magányos zarándok teljesen ki volt merülve. Ha mi nem segítünk rajta, még rágondolni is rossz, mi történhetett volna. Vendel, 44 éves tatai fiatalember, egyedül vágott neki a Bucsinnak, ez volt az első napja, ma reggel indult, Parajdról.
A Bucsin
A mai nap olyan volt, amilyennek ígérték, nehéz, kimerítő, hosszú és embert próbáló. Vezetőink tudtak az út közelében egy iható forrást, azt mindenképpen útba kellett ejtenünk. A délutáni órákra már mindenki vízkészlete igen csak fogytán volt. Mi még csak bírtuk volna, de Vendelnek feltétlenül vízre volt szüksége, hogy erőre kaphasson és elérjen a mai szállásra. Az utolsó szakaszon még két óra kemény emelkedő várt ránk, majd egy órás lejtmenettel érkeztünk meg este 6 órára a Bucsin tetőre. A Bujdosó székely fogadóban volt a szállásunk. Gizivel egy pici kétágyas szobába kerültünk. Nagyon fáradtak voltunk, jól esett a kellemes zuhanyozás, a finom vacsora, majd az esti beszélgetés. A nap történéseinek felidézése mellett egyre gyakrabban emlegettük, 3 nap múlva megérkezünk Csíksomlyóra. Sokat gondoltam haza, telefonon beszéltem Ferivel, Szilviával. Nagyon hiányoztak a szeretteim.
