Szűz Mária Szíve, béke példaképe,  
Fiad szent Szívénél közbenjárónk légy Te!  
Békét adj szívünknek, békét családunknak,  
Békét nemzetünknek, békét a világnak!

Nagyon örültem a pihenőnapnak, elhatároztam, egész nap csak heverészni fogok, pihengetek. Meg sem fordult a fejemben, hogy a reggeli misére elmenjek, pedig többen korán felkeltek, hogy időben odaérjenek a templomba. Pechjükre, mert nem volt reggeli mise.

A reggeli fél kilenckor volt, akkorra már lebotorkáltam az emeletről. Csak valami könnyűre vágytam, vajas lekváros kenyeret ettem, volt tea és kávé is. Készítettem egy sajtos-zöldséges szendvicset is, gondoltam odakészítem az ágyam mellé, hogy legyen mit ennem napközben, ha megéheznék. Persze aludni nem tudtam, olvasgattam, írtam a naplót, beszélgettünk a lányokkal. Sokan elmentek a sóbányába, csak páran maradtunk otthon. Zoli beteg volt, gyógyítgatta magát, Kriszti a telefonját szárítgatta, mert pár napja beleesett a WC-be, na nem a sűrűjébe, csak miután már leöblítette, kiesett a zsebéből, bele a vízbe. Ágota hajat mosott én meg a tervem szerint pihengettem. Dél körül aztán mégis csak összekaptuk magunkat és elmentünk egyet sétálni Krisztivel és Ágotával. De egy órán belül haza is jöttünk. Az egyik gyógyszertárban Krisztire várakozva, kicsit irigykedve néztem az ott dolgozó hölgyeket. Csinosak voltak, ápoltak, kis smink, szép frizura. Óriásinak éreztem a kontrasztot köztük és köztem. Nem tudom, mikorra fogok rendbe jönni, ha hazaértem, rettenetesen nézek ki.

A vacsoránál, ami gulyásleves volt és bukta, Zolit megköszöntöttük, ma volt 51 éves.

Holnap ismét hosszú és nehéz nap vár ránk, de már csak 4 nap gyaloglás van hátra. Már nagyon vágyom haza!!!

Bori néni vendégháza Parajdon

Néhány kép a csapatról