E siralom völgyében az élet tengerén,

Sokszor fájdalom és gyász közelget felénk.

Van egy égi Anyám nékem,

Ki el nem hagy soha engem,

Neve: Mária,

Aki az én életemnek Vezércsillaga.

Nagyon jól aludtam az éjszaka a fűtött szobában és a paplanos ágyban. Tegnap este sírva üldögéltem az ágyam szélén, ma reggel pedig már nyoma sem volt a tegnapi elkeseredésemnek.

Vendéglátóink és szállásadóink Kácson

Nagyon ráérősen indultunk és kora délutánig csak húztuk az időt, hogy aztán négy órától lóhalálában loholhassuk végig a még hátralévő 12 km-t.

Reggelire tükörtojás és sült szalonna volt. Próbáltam nagyon visszafogottan enni, csak egy tojást ettem egy kis szelet kenyérrel. Már 10 napja úton vagyunk és szerintem még egy dekát sem fogytam. Pedig megyünk éppen eleget, izzadunk is rendesen, de hát sok a vendégség, sok a csábítás.

A mai napon különösen mindenhol sokat időztünk és nagyon ráérősek voltunk. Gizi mondta is, ez egy műsor, egy sztárolás részesei vagyunk. De egyébként nagyon szép minden és minden momentuma megható. Persze helyenként nagyon fárasztó és fájdalmas is.

Reggel indulás után még Kácson meglátogattuk a 90⁺-os Mari nénit, aki a faluban található Mária kút gondozója volt és éveken keresztül fogadta a zarándokokat. Sajnos, egészségi állapota miatt már nem tud a házából kimenni, de szépen felöltözve, az ágya szélén ülve, házában fogadta a zarándok csapatunkat. Gyönyörű énekekkel ajándékozott meg minket, meghatódva hallgattuk. Rögtön szívünkbe zártuk ezt a kedves asszonyt, szeretettel búcsúztunk egymástól.

Nagyon szép útvonalon mendegéltünk. A falvakba mindig énekelve vonultunk. Délelőtt a csoport hosszan mondta a Rózsafüzért, én akkor gondolataimba merülve ballagtam közöttük. Az énekeket már egész jól tudtam, de imádkozni csak a Miatyánkot szoktam.

Pusztamocsolyáson ebédeltünk, nagyon kedves emberek fogadtak bennünket. Gazdag ebédünk volt, leves, töltött káposzta, hideg tálak és persze rengeteg innivaló. A fiúk azért iszogatnak elég rendesen.

Kedves vendéglátóink Pusztamocsolyáson

Elég későn érkeztünk Kisgyőrre, már majdnem 15 óra volt. Már a falu előtt megtudtam, Bárdos Istvánnal beszélgetve, hogy itt a református templomba fogunk bemenni. Így is történt. Engem küldtek előre a kereszt mellé. így vonultunk be énekelve a templomba. A tiszteletes úr, az alpolgármester, majd a polgármester köszöntöttek bennünket, majd elénekeltem a 471. dicséretet.

Kisgyőr

Innen a falu múzeumába mentünk, ami egy felújított pajta, sok régi falusi használati eszközt gyűjtöttek össze. A faluban nagyon sok fafaragás van, a polgármester maga is fafaragó, nyaranta táborokat is szerveznek a faluban. Majd az egyik presbiter, aki korábban alpolgármester is volt, hívott meg az udvarába egy kis pihenőre, frissítőre.

Már 4 óra is elmúlt, mire elindultunk. Kicsit morgolódott a csapat, miért időzünk mindenhol olyan sokat, hiszen még 12 km van előttünk.

Miskolc előtt egy lovas fiatalember várt minket, az ő felvezetésével értünk be Görömbölyre.

A település képviselője, házuk előtt az utcán borral és pálinkával fogadott.

Már besötétedett, mire a templomhoz értünk, ahol a késői érkezés ellenére nagyon sokan vártak. Gyönyörű volt a minket köszöntő harangszó, három harang szólt a haranglábban. A mise (liturgia) nem volt hosszú, de már nagyon fáztam és a lábam is elfáradt. A liturgia alatt illik, nem illik, levetettem a cipőmet, úgy pihentettem a lábaimat. A dzseki alá pedig felvettem a termo pulcsimat is, kicsit jobb lett a hőérzetem. Majd átvonultunk a közösségi helységbe, ahol a vacsoránk és a szállásunk is volt. A vacsora gulyásleves volt és rengeteg süti meg innivaló. Gyönyörűen megterített asztalok voltak, a sarokban viszont láttunk pár matracot, azok szolgáltak fekhelyül azoknak, akiknek jutott. Nagyon sokan voltak ott a helyiek közül, egyelőre el sem tudtam képzelni, mikorra fogunk ágyba kerülni, vagyis földre.

Görömböly

A vacsora hosszan elhúzódott, már nagyon vágytunk a pihenésre. Még a szokásos esti megbeszélésünk is elmaradt. Néhányan átmentek egy közeli szálláshelyre, már nem is emlékszem mit meséltek, milyen volt. Amikor vendéglátóink magunkra hagytak bennünket, elkezdtük a lefekvéshez való készülődést. Volt pár matrac, azon osztozkodtunk mi lányok, a fiúk, viszont ahogy és ahol tudtak, úgy és ott aludtak. Székeket toltak össze, vagy csak egyszerűen leheveredtek a földre. Volt egy fürdőszoba, bent a WC és meleg víz is volt. De a zuhanytálcában nem folyt le a víz, úgy merte ki mindenki maga után a felmosóval. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az ajtót nem lehet bezárni, bevittünk egy széket és azzal támasztottuk be belülről. De ne válogassunk, a vacsora és a szállás is ajándék volt, nem kellett érte fizetni.

 A mai napot a vége felé már nagyon nehezen bírtam, nagyon elfáradt a lábam. Még mindig cipelem a zsákot, így bizony 10 kg-mal nagyobb teher nyomja a lábaimat. Egyre kevesebbet beszélek, az is veszi az erőmet. A Szent Csendet szeretem. Ma feladatot is kaptunk. Azon kellett elgondolkozni, ha szembe jönne velem Jézus, mit kérdeznék tőle, de csak egy kérdést lehet feltenni. Sokat gondolkoztam, hogyan fogalmazzam meg a kérdésemet, de aztán kitaláltam: Azt mondd meg Jézusom, hogyan tudnám a szeretteim közötti békétlenséget és haragot békévé, szeretetté és elfogadássá változtatni? Ez a kérdés azóta is egy megválaszolatlan kérdés maradt. Talán rosszul kérdeztem? Vagy csak nem hallom meg a választ….

Jutka, szegény nagyon szenved a lábaival. Vízhólyag vízhólyag hátán, tyúkszem is van rajta és annyira dagad, hogy alig fér a cipőjébe. Neki biztosan nehezebb így menni, mint nekem cipelni a zsákomat. Igazából nem tudom, miért ragaszkodom hozzá.

Holnap elmegy a vezetőnk, Erika. Mindenki nagyon sajnálja, nagyon megszerettük őt. Nem tudom, mi lesz a csapattal, időnként már mutatkoztak az emberi gyarlóság jelei rajtunk.

Néhány mély tartalmú megjegyzés a mai napról

Erika (vezetőnk): A májam nem tudja elképzelni, mi történt a gazdájával.

Gizi: Nekem a fejem se.

XY zarándok: Annyira vigyázok a tiszta ruháimra, hogy elő sem veszem őket.

Gizi: A fejem egyre kisebb, a lábam egyre nagyobb lesz.

Jutka: Nem biztos, hogy én ezt az utat végigcsinálom. ( Itt mondta ki drága barátnőm először hangosan ezt a gondolatot. Vérzik érte a szívem, de itt mindenkinek magának kell a nehézségekkel megbirkózni. A fájdalmat nem tudom tőle átvenni)

És egy holnap reggeli előzetes:

Zsolt, aki a kályha mellett aludt, amiben persze nem volt fűtés: Fáztam az éjjel és kemény volt a földön aludni, de miután találtam két lábtörlőt és magam alá tettem, egész kényelmes lett a fekhelyem.