Amíg szívem dobog, Szűz Mária,
Nem szűnik szeretni téged soha.
Szívem szerelme, hódolat szaván
Sóhajt föl hozzád: Üdvözlégy, Anyám.

Szívem öröm érje vagy búbánat,
Egyik sem nyomja el a szent vágyat,
Hogy dicsérjelek, hódolat szaván
Naponta zengem: Üdvözlégy, Anyám.

Reggel 6-kor ébredtünk. Sajnos kicsit fáztam az éjszaka, csak a zsákba bújtam be, nem jutott mindegyikünknek paplan. Reggel felé próbáltam Gizihez közelebb bújni és az ő paplanjának legalább az egyik sarkát megkaparintani, de akkor ez már nem sokat segített. Fél nyolcra mentünk reggelizni az étterembe. Egy db szafaládét kaptunk, a fiúk nem laktak igazán jól vele. Nekem még sok is volt, felét átadtam a nagyobb étkűeknek.

Indulás előtt Nagysármáson, mellettem az ottani református tiszteletes

Nagysármást magunk mögött hagyva, rögtön egy nagy emelkedővel kezdtük a napot, majd dimbes-dombos terepen vonultunk rendületlenül.

Uzdiszentpéter előtt egy tanyára hívogatott egy fiatalember, de már úgy kiabált utánunk, amikor elvonultunk a házuk előtt. Gyuri azt mondta, nem állunk meg, nem megyünk vissza, csak barátságosan integettünk neki. De Zsolt, Józsi és Feri, akik kicsit lemaradva jöttek a csoport után, megálltak nála. Akkor még nem is gondoltuk, milyen szerető és kedves vendégfogadást hagytunk ki. A csapat ment tovább, mert Zoli jelezte, Uzdiszentpéteren egy család fog várni bennünket. A ház elé érve azonban hiába kopogtattunk, a gazda csak azután bukkant elő, hogy Zoli kinyitotta a beakasztott kaput és bement az udvarra. A háziasszony még később jött elő. Egy darabig szinte szótlanul ott ücsörögtünk az udvaron, már kezdtük magunkat kellemetlenül érezni, de miután a háziak pálinkával és borral kínáltak, rögtön jobb hangulatunk lett. Én is ittam egy kis vörösbort. Közben megérkeztek a tanyán lemaradt társaink. Kitettük a zászlót a kapura, így tudták, hol vagyunk. Rögtön elkezdték mesélni, milyen emberekkel találkoztak. A fiatalember, aki a csoport után kiabált, édesanyjával él azon a tanyán. Románok voltak, csak egy nagyon keveset tudtak magyarul. Sajnálhatjuk, hogy nem fogadtuk el az invitálást, hihetetlen kedvesek voltak. Jancsinak a lónak adtak fél zsák kukoricát, megpatkolták, mert észrevették, hogy kilazultak a patkószögek. A fiúkat meg felpakolták egy tábla szalonnával, 20 tojást főztek, zöldhagymát, juhsajtot, friss kenyeret adtak, és akartak adni egy nyulat is, hogy majd főzzük meg. Ahogy Józsiék ezt elmesélték, nem akartuk hinni, de ott volt a ló hátán minden bizonyíték. Rövidesen indultunk is tovább, és igazi meglepetésünkre, a háziak is csomagoltak nekünk útravalóul szalonnát, juhsajtot, és 1-1- üveg pálinkát és bort is.

Alig értünk ki a faluból, mindenki jelezte, éhes és szívesen megkóstolná a csomagolt finomságokat. Egy füves részen telepedtünk le. Gizi leterítette az esőköpenyét, az volt az abrosz, letelepedtünk köré a fűbe és jól belakmároztunk. Finomabb ebédet még álmodni sem lehetett volna, azt ettük, amit a román tanyán csomagoltak. Isten áldja őket értre!

Ebéd a természet lágy ölén és Gizi esőköpenyén

Teli gyomorral indultunk tovább, még sok kilométer volt előttünk. Már átléptük a 700. kilométert. Kis falvakon, dimbes-dombos utakon ballagtunk. A fiúk jókedvű nótázása kicsit feledtette a fáradtságot. Rövidesen ismét magyar falvakba értünk, ahová már kibontott zászlókkal, magyar nótákat énekelve vonultunk be. A falusi emberek lelkesen integettek mindenfelől.

Mezőmadaras előtt egy férfi szólította megállásra a csapatot, várjunk, adni akar egy liter pálinkát. A jó ember Bodó Péter volt. Énekeltünk neki egyet köszönet képen, könnybe lábadt szemekkel hallgatta.

Jó hosszú gyaloglással értünk Mezőmadarasra. Itt már szinte mindenki magyar. Nagyon elfáradtam megint, estefelé, már a sor végén ballagtam. Gizi ma jó formában volt, nagyon bírta a tempót, jó messze tőlem, az élmezőnyben vágtázott. Gondoltam, majd foglal nekem egy jó szobát. Mondtam is neki: Gizella bízom benned, Gizella bízom benned!

Kétágyas szobába kerültünk, Gizi már ott heverészett, mire én bevánszorogtam. A zarándokszálló egész jó lett volna, ha 1-2 apróságra odafigyeltek volna.

• Az egész ház tele volt bontott nyílászárókkal, a fiúk pakolták el, hogy a szobákba bejuthassunk, vagy egyáltalán le tudjunk ülni.
• Az emeleten volt egy WC mosdóval, nagyon megörültem neki, de sajnos a víz nem folyt. Ezt viszont csak akkor vettem észre, amikor már belepisiltem a WC-be. A konyhából vittem fel egy vájling vizet, azzal tudtam leöblíteni.
• A földszinti mosdó helység szét volt verve, átalakítás miatt. Az egyetlen zuhanyfülke tele volt építési törmelékkel, nem folyt le benne a víz.
• Mosdókagyló csak a WC-ben volt, ott meg nem volt villany, kiégett az égő. A háziasszony, Izolda, ígérte, kicseréli, de az ottlétünk ideje alatt ez nem történt meg.
• A WC teteje nem volt rászerelve, folyton leesett.

De: kényelmes ágyneműs ágyak voltak, volt meleg víz, bent WC és még működött is. Igaz 17 főre csak 1 zuhany, 1 WC, és ráadásul együtt a kettő, de megoldottuk. Azért voltunk 17-en, mert itt ismét összefutottunk a svájci csapattal, akik négyen voltak.

A vacsora most is nagyon finom volt, savanyú salátaleves, párizsi szelet, hagymás rizs és uborka.

Vacsora után a szobánkban sokáig beszélgettünk. Gizinek újabb vízhólyagjai lettek. Az enyém gyógyul szépen, hála Zolinak, aki minden reggel és este lekezeli, leragasztja. Beszélgetés közben megmasszíroztuk fájós lábainkat, majd elég későn, 10 óra után mentünk aludni.

Képek a mai napról