Esedezz érettünk, óh Mária,
Buzgó szívvel kérünk, Krisztus anyja.
Köszöntünk tégedet, Mária,
Mária, Úr Jézus szent anyja,
Angyalok királyné asszonya.

Fél hatkor volt az ébresztő, nem lehetett sokáig lustálkodni. Mivel elég későn kerültünk ágyba, nem volt túl hosszú az éjszaka, de nagyon jól aludtam az emeletes ágy felső szintjén. Még az este felfedeztem a földszinten 2 jó WC-t, ami a reggeli készülődésnél nagyon jó szolgálatot tett. Nem kellett mindegyikünknek ugyanoda sorakozni. Hat órára lehetett volna menni misére, de úgy láttam, közülünk lányok közül, senki sem ment. 6:45-kor volt a reggeli, kenyér, tea, lekvár, sajt, szalámi. Megszabott adagok voltak, nem lehetett dúskálni, de úgyis igyekeztem szűkre fogni az evést. Azt ígérték, napközben bőséges ellátásunk lesz .Háromnegyed nyolc lett, mire elindultunk. Sokan jöttek velünk, akik csak ezt az egy napot vállalták be. Rögtön a máriabesnyői temetőben megnéztük Teleki Pál sírját. Elénekeltük a himnuszt, én pedig felkötöttem azt a nemzeti szalagot a fejfára, amit tegnap kaptam egy hölgytől. Először nem akartam elfogadni, mert elhatároztam, nem gyűjtök semmit az úton, van elég tárgyam. Hát ezt a darab szalagot ezért kellett elfogadnom....!

Még nem is írtam, kis csapatunkban mindig elöl megy a keresztet vivő zarándok, Őt nem illik megelőzni. És nem ajánlatos lemaradni sem, a csoport együtt vonul. Ma Piroska vitte a keresztet, aki nemrég települt haza Kaliforniából Magyarországra.

Gyönyörű volt a délelőtt hegyes-völgyes, dimbes-dombos, erdős-mezős részen bandukoltunk. Még szarvasokat is láttunk. Élveztem a gyaloglást. Ismét cipelem a zsákomat, nagyon sokan küldik autóval. Én elhatároztam, amíg bírom, viszem.

Megálltunk egy kicsit szusszanni

Jutkával

Sikerült lencsevégre kapni egy őzet

Rügyező fák és virágzó bokrok

Kicsit szétszakadt az alkalmi zarándokokkal kibővült csapat

Pillanatképek a 3. napról

11 órára értünk Bagra. Idős nénik csoportja, már a falu elején várt minket. Velük együtt énekelve vonultunk a falu központjába, ahol ismét a polgármester és a plébános fogadott minket. Köszöntője közben a polgármester elérzékenyült, egy darabig nem bírt megszólalni. Itt is gazdag szeretetvendégségben volt részünk, süti, pogi, kávé, limonádé. Innen kezdve a 72 éves Böske néni vitte a keresztet egészen Fenyőharasztig.

A napi vezetőnk, Katona Pali kislánya fut apukája elé

Szeretetvendégség Bagon

Vendégfogadóinkkal

Kartal faluhoz közeledve, már messziről láttuk, ismét várnak minket páran a falu táblánál. Amikor észrevették, hogy közeledünk, ők is megindultak felénk. Egy 5 év körüli kislány hozta a keresztet. Amikor összetalálkoztunk, köszöntöttük egymást és innentől együtt vonultunk be a faluba. Sorra csatlakoztak hozzánk a nénikék, akik, az utcán vártak minket. Megcsókolták a keresztet, majd beálltak a menetbe és jöttek velünk. A templomhoz közeledve  megszólaltak a harangok és a plébános úr vezetésével egy kisebb csoport jött elénk. Először a templomba mentünk, ahol a plébános szívhez szóló köszöntőt mondott. Szem nem maradt szárazon, még az atya is elérzékenyült.  Majd átmentünk az Erzsébet kert nevű csodálatos parkba, ahol az eddigi leggazdagabb fogadásban volt részünk. Babgulyás volt és eszméletlen mennyiségű sütemény, kalács, palacsinta. Amint megérkeztünk, rögtön levetettem a cipőmet, a tegnap kimosott, de még vizes ruháimat kiteregettem a hinta állványra. Mire végeztünk az ebéddel, meg is száradt minden.

Böske néni a kereszttel- szemben a kartaliak

Kartalra érkezünk

A kartali templom kívül....

 ...és belül

Az Erzsébet kert

Terülj- terülj asztalkám...

Vendéglátóink

Az úton velünk tartott egy szociológus hallgató fiatal lány, útközben beszélgetett velünk zarándok szokásainkról, egy felmérést végzett tanulmányaihoz kapcsolódóan.

A Fenyőharaszti kastélynál egy rövid pihenőt tartottunk. Ferivel és Péterrel is beszéltem telefonon. Pihenés közben ismét levetettem a cipőmet, hogy megszellőztessem lábaimat, pedig semmi gondom nem volt. Addig...

Innentől kezdve viszont éreztem, dörzsölődik a sarkam. Hiába ragasztottam le, estére lett egy hármas vízhólyagom. Reméltem, sikerül rendben lekezelni!

Herédre nagyon kalandosan érkeztünk meg, mert egy kicsit eltévedtünk. Észrevétlenül elvesztek a jelek, szántóföldön és vetésen keresztül vágtunk neki a vélt jó iránynak. Már láttuk a falu házait, de "utunkat" egy csatorna keresztezte, amin nem tudtunk átkelni, mert nem volt híd. A fiúk alaposan körülnéztek és találtak egy keskeny átkelőhelyet. Kalandosan jutottunk át a túlsó partra. Így viszont egy másik irányból értünk be a faluba, mint ahonnan vártak. A falusi asszonyokból álló fogadó csapat már kb. 2 kilométert elénk jött, amikor észrevették, nem az úton, hanem a szántáson keresztül érkezünk. Siettek vissza a faluba, hogy elénk kerülhessenek, és minet fogadhassanak. A kultúrházban volt fogadás, finom vacsora. Pörkölt, csőtészta, dinsztelt káposzta, tejföl. Már csak egész keveset ettem, pedig nagyon finom volt.

Átkelés a csatornán Heréd előtt

A vacsoránál  Jutkával és Gizivel

Vacsora közben a helyi népdalkör adott egy vidám műsort.

Vacsora közben megszólított egy helyi hölgy, Piroska, aludnánk-e nála. Na-ná, hogy....Kiválasztottak lettünk a két győri hölggyel, Cilivel és Rozállal, akik itt csatlakoztak hozzánk egy pár napra.

Az esti megbeszélés után elvonultunk a csládokhoz. Piroska egy nagyon kedves, 16 éve özvegy asszony, egyedül él. Paplanos ágyban aludtunk, nagyon kényelmesen.

Este még sokáig írtam a naplót, a többiek már aludtak. Nehezen aludtam el, most nem a többiek horkolása zavart, hiszen csak Jutka aludt mellettem a franciaágyon. Cili és Rozál a szomszéd szobában aludtak. Nehezen aludtam el, mindig nehezen dolgozom fel a nap történéseit, az út élményeit.