Mennynek Királyné asszonya, örülj szép Szűz, alleluja,

Mert kit méhedben hordozni méltó voltál, alleluja.

Amint megmondotta vala, feltámadott, alleluja.

Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, alleluja.

Tegnap este élveztük a fantasztikus szállást. Kint még teljesen világos volt, mi már bebújtunk a meleg ágyikóba. Kimosott ruháink a villanyradiátor mellett száradtak. Kedves háziasszonyunk, Matild, rövid beszélgetés után magunkra hagyott minket. Nem is volt ennél többre szükségünk. Gizi gyorsan elaludt, én még írtam a naplót. Kint még olyan világos volt, hogy nem is kellett villanyt kapcsolni.

Reggel Matild igazán kitett magáért, bőséges reggelit és finom kávét készített nekünk. Fél nyolcra jöttek a többiek is a szállásadók kíséretében a szállásokról, a templom előtt volt a gyülekező. Mindenki elragadtatással beszélt a fogadó családok kedvességéről. Ismét feltettük magunknak a kérdést, mi képesek lennénk-e ilyen önzetlen segítségre. Nyolc után nem sokkal indultunk. A helybéliek a falu szélén levő temetőig kísértek. A magyar és székely himnusz éneklésével vettünk megható búcsút egymástól.

Egy szép idézet, ami a templomban olvasható

Kárásztelek- templombelső

Középen Matild, a plébános édesanyja, jobbról Gizi, balról én

A plébánia épülete, itt volt a szállásunk

Szép hegyes- völgyes részeken ballagtunk. Egész nap csak egy kis falu, Bürgez, esett utunkba, mint lakott település. Nem is gondoltuk, hogy itt is lesz részünk szép élményben. Már majdnem kiértünk a faluból, amikor egy kedves hölgy hívott be az udvarába, pihenjünk meg nála egy kicsit. Kovács Adél világjárta hölgy, dolgozott Izraelben, képeket mutogatott családjáról és Izraelről is. Egy vödörben friss vizet hozott nekünk, üdítővel, borral kínált. A nála töltött rövid, de kellemes pihenő után folytattuk utunkat.

Kovács Adélnál

Nagyfalu mellett egy igazi zarándokhelyet ejtettünk útba.

A szőlővel és mindenféle gyümölcsfákkal teleültetett dombok közül kimagasló hegyoldalban volt szőlője egy helybéli születésű asszonynak, Bara Madarász Évának is, aki 1987-ben részesült „égi kegyelemben” Csíksomlyón. Attól kezdve a korábban Nagyváradon, majd külföldön is sikeres varró-szabó műhelyt vezető asszony küldetésének tekintette a különböző felekezetűek és nemzetiségűek lelki egységének megteremtését, ápolását. Rendszeresen voltak látomásai, amelyek során Máriával találkozott. Aztán közvetítette is az üzeneteit, azok megszövegezésében, a hívekhez való eljuttatásában az érsemjéni, később szilágynagyfalui plébános, Csilik János játszott főszerepet. Az egyik ilyen látomásban szerzett tudomást a hegy gyógyító erejéről is, és a hely lassacskán igazi zarándokhellyé vált. A látnoknő közben meghalt, helyét egy másik helybéli nő, Vad Ilona vette át, amit 2000-ben történt csodás gyógyulása és az alapító látnok 2010-es halála utáni „megjelenése” és „kijelentése” is megerősített.

Az évek során egyre több szakrális építmény, a zarándokokat kiszolgáló épület létesült itt. A Szentháromság- hegyre átkeresztelt Szóvár-hegyen 2000-ben állította fel Bara Madarász Éva az Egység Keresztjét. A zarándokok rendelkezésére áll az Irgalmas Jézus és Szűz Mária kápolnája, a Két Szent Szív Háza, a keresztút és a rózsafüzérút. A területen kapott helyet a látnoknő és édesanyja síremléke is, 2012. január 1-jén pedig megszentelték azt a kutat, amelynek létrejöttét a jelenlegi látnok asszony szerint a Szűzanya már évekkel ezelőtt bejelentette. A forrás köré egy tekintélyes méretű körépületet létesítettek, ahol ma már kéttucatnyi csapból folyik a víz. S nem is akármilyen víz, a zarándokok állítják, csodára képes.

Mi is megpihentünk a Szent Kútnál, ittunk a vizéből, megnéztük a kápolnákat, végigjártuk a keresztutat.

A Szent Kút

A keresztút háttérben Nagyfalu

Innen tovább haladva valahogyan eltévedtünk, vagyis nem a jó úton indultunk. Mire a GPS jelzett, már elég messze voltunk a helyes úttól. Vagyis légvonalban nem volt nagy a távolság, de úttalan utakon és egy nagyon meredek domboldalon, a szó szoros értelemében a hátsó felünkön landolva érkeztünk meg a kijelölt Mária útra.

A mai napon ismét nagyon elfáradtam. Nagyon meleg volt és viszonylag sok volt az emelkedő. Negyed hétre értünk a szállásra, ami egy félig kész családi panzió. Valamikor valószínű nem így képzelték a tulajdonosok, de jelenlegi állapotában vendéglátásra alkalmatlan az épület. Pedig gyönyörű környezetben található, néhány faház is készült. Mi Gizivel az emeleti szobában kaptunk helyet. A fiúk közül páran a faházakba kerültek, de este inkább beköltöztek egy betonos padlástéri helységbe, mert a faházban az ágyak tele voltak hangyával. A házban egy fürdőszoba és benne a WC állt rendelkezésünkre. Palackos gáz szolgáltatta volna a meleg vizet, de sajnos sikertelenül. De kaptunk finom vacsorát, úgy gondolom, valóban szívüket-lelküket adták szállásadóink.

Vacsora Szilágysomlyón

És még néhány kép a 23. napról