Máriában kelt föl a világnak tiszta fényű csillaga.
Benne támadt lelki üdvösségünk leggyönyörűbb hajnala.
Üdvözült légy, Kármel ékessége, szétsugárzó kegyelmek edénye,
Telt edény, és benne sebeinknek gyógyerejű balzsama.

A mostani éjszaka jól lehetett aludni, végre nem fáztam, sőt néha egy kicsit melegem is volt. Tegnap nagyon későn kerültünk ágyba, reggel 5-kor pedig már ébresztő volt. Az előrejelzések szerint ma is egy programokkal teli, hosszú nap várt ránk, ami kilométerben sem volt kevés.

Ébredés után összepakoltam, gondosan beragasztgattam a sarkamon levő vízhólyagot, mert úgy láttam tegnap egy kicsit nagyobb lett és nem nagyon gyógyul. Sajnos a cipőm belülről mindig nedves, napközben nincs idő lábat szellőztetni, éjszaka meg nem tud kiszáradni.

Sajnos Jutka nagyon rosszul van a lábával, és mint az sejthető volt, nem jön tovább. Nagyon sírtunk mindketten, nem így terveztük. Fájó szívvel búcsúztunk egymástól, nagyon nehéz pillanatok voltak ezek.

Reggeli után jó tempóban indultunk, ¾ 8-ra már a szomszéd faluban kellett lennünk, Hernádkécsen, ahol a reggeli misén köszöntöttek minket. Innen gyorsan tovább indultunk, 11-kor már Monokon voltunk a délelőtti misén. A kevés alvás eredménye itt már nagyon kijött rajtam, szégyen, nem szégyen, én bizony elaludtam, egész szépeket álmodtam közben. Később jókat nevettünk magunkon, állítólag a többiek sem voltak ezzel másként, néhányan igencsak szégyenkezve vallották be, hogy ők is szundikáltak.

Itt köszönt el tőlünk Icu, aki tavaly Kiskinizsről indult és Csíksomlyóig ment. Sokat mesélt az erdélyi szakaszról. Nagyon megszerettem őt. Ő is kedves szavakkal búcsúzott tőlem.

Sok új ember került hozzánk útközben, már nem is tudom számon tartani őket.

A mise után természetesen fogadás is volt a plébánián, de itt már semmit nem ettem, hiszen ez már a harmadik evészet lett volna a mai nap. Valahol Hernádkécs és Monok között a határban elénk kanyarodott egy kis teherautó. Megállt és pillanatok alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak a platón.

Golopon töltött káposztát ebédeltünk, és a templomot is megnéztük.

Már késő délután, eléggé fáradtan értünk Rátkára. De az itteni élményeink is feledhetetlenek. Az utcán megállított és a házuk elé invitált egy férfi, ahol egy igazán megható jelenet részesei lehettünk. A ház előtt, a kapuban ült egy tolókocsis hölgy, mellette két idősebb és szemmel láthatólag nagyon beteg néni. Már órák óta vártak minket, asztal terítettek tiszteletünkre és nagy szeretettel köszöntöttek. Fogyasztottunk a finomságokból, majd közösen imádkoztunk. A tolókocsis hölgy, Müllerné Erzsike, a zarándoklat befejeztével megkeresett telefonon. Tulajdonképpen emlékezett arra, hogy valaki fényképezett, szerette volna a náluk készült képeket megkapni. Így kerültünk kapcsolatba. Szomorú az ő betegségének története, de egy derűt sugárzó, nagyon kedves hölgyet ismerhettem meg benne.

Kicsivel tovább haladva egy másik család invitálta csapatunkat a teraszukra, ahol friss pogácsával és innivalóval kínáltak.

A Rátkai hívek kíséretében vonultunk a templomba, ahol egy rövid köszöntő volt, majd egy igen gazdag fogadásra hívtak minket. Finom sonka és szalonna is került az asztalra, meg persze mindenféle finomság. Nagy örömömre volt friss paradicsom, uborka, ezekből a zöldségfélékből ettem. Nehezen indultunk tovább, már nagyon előrehaladt az idő. A helyiek mondták, ha nem a kijelölt Mária úton mennénk, rövidebb lenne a táv Mádig. Néhányan ráálltunk volna erre a rövidítésre, de vezetőnk Gyuri, hajthatatlan volt. Az útvonalat tartani fogjuk. Még szerencse!!! Itt várt minket a nap fénypontja. Egy gyerek csapat zenével, tánccal köszöntött minket, az apuka pedig friss kemencés pogácsával kínált. Nagyon jó kedvünk kerekedett, néhányan még táncra is perdültek a gyerekekkel. A fáradságunkat is feledtette ez a vidám gyerek sereg.

Kellett is a jókedv és a friss erő, mert még messze volt a szállás. Őrült tempóban, 5,5 km/h-ás sebességgel fél kilencre értünk Mádra. A plébánia épületében volt a szállásunk. Jó meleg volt, konvektorokkal fűtöttek, volt meleg víz. Az sem jelentett gondot, hogy nem voltak sem ágyak, sem matracok, a földön aludtunk.

További képek a 13. napról