15. nap: Rakamaz- Nyírszőlős 25 km

2015. április 28. kedd

2015. július 22. - armaiera

Hajnalkeltén, ha megkondul, magas tornyon a harang.
Mintha szózat szólna égből, imára kelt fel e hang.
Megköszöntlek Szép Szűz hajnal, ezt rebegem az angyallal:
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.

Nem aludtam teljesen nyugodtan, pedig jó volt a szállás. Először melegem volt, aztán meg köhögtem nagyon sokat.

Reggel 6-kor ébredtünk. Nyugodtan pakoltam, mert eldöntöttem, nem megyek a reggeli misére. A többiek mind elmentek, én meg az étkezőben írogattam a naplómat. Fél óra múlva vége lett a misének, jókedvűen jöttek a hívek, nagyon jó fej mindkét plébános.

Beszólások:

-Leveszem a reverendát, hogy többet tudjak enni.
-Kell a csapatnak egy kis beöntés, ne hogy gyomorrontást kapjanak, mert a kukoricás még kicsi.

A reggeli tojásos lecsó volt, igyekeztem továbbra is keveset enni.

Reggeli Rakamazon

Rakamazi templombelső

Az idős plébános vezetésével vonultunk a falu másik templomába, ahol a Keresztutat mondták, énekelték el. Nagyon szép volt, én ezt sem ismertem.

Jó tempóban indultunk tovább, 22-en jöttünk össze. Ma is néhány helyi gyalogolt velünk. Alig pihentünk, míg el nem értük a Kóborló tanyát, ahol megebédeltünk. Rengeteg szendvics volt, meg szalonna, zöldségekkel. Volt kávé is, meg persze pogácsa. Gizivel arra gondoltunk, meg lehetne írni a Mária út pogácsái című receptkönyvet.

Ebéd a Kóborló tanyán

Kb. egy órát pihentünk és indultunk tovább. Elég hosszan esőben ballagtunk, szép kis menet voltunk.

Nagyon jó tempót mentünk, alig pihentünk. Két helyi volt elöl, mentek, mint a nyílvessző. Fél ötre értünk be Nyírszőlősre. A református közösségi házban volt vacsora, majd családokhoz lettünk szétosztva. Mi egy kedves fiatal házaspárhoz kerültünk négyen, Gyuri, Zsolti, Gizi meg én. A háziasszony, Judit, kozmetikus, a ház alagsorában az üzlete mellett egy teljesen berendezett 2 szobás lakrész volt. Itt volt a szállásunk. Kulturált körülmények között, tiszta ágyban aludtunk. Hálás köszönettel tartozunk kedves szállásadóinknak, akik önzetlenül befogadtak minket. Igen nagy szó és cselekedet ez a mai világban. Sokszor feltettük magunknak a kérdést, képesek lennénk-e mi, ilyen cselekedetekre, amikkel az úton találkozunk, és amiknek fogadó részesei vagyunk.

A református közösségi ház kívül...