Csodálatos ez a titok, Szellemével megragadott.
Fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt. Várnak ott rád, mindig jöhetsz.
Azóta tart a kapcsolat, Ő vigyáz rá, el nem szakad.
Fönn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt. Isten szívén megpihenhetsz.
A Bujdosó székely fogadó nekünk most tökéletesen megfelelt, de egyébként csak azoknak ajánlom, akik az egyszerűbb szállással is megelégszenek. Gizivel egy pici kétágyas szobába kerültünk, és az én ágyamon annyira rossz volt a matrac, hogy lehetetlen volt rajta aludni, pedig nem vagyok egy borsószem királykisasszony. Annyira ki volt feküdve, hogy minden rugót érezni lehetett, amik nagyon nyomtak. Ezen úgy próbáltam segíteni, hogy a paplant duplán hajtva magam alá tettem és csak a hálózsákban aludtam. Legszívesebben a földre feküdtem volna, ha lett volna annyi hely a szobában, hogy a polifoamot letegyem, de a két ágy mellett csak akkora hely volt, hogy éppen odafértünk az ágyakhoz. Azért viszonylag jól aludtam. Hiába, a fáradtság nagy úr!
Szokás szerint 7-kor volt a reggeli, 8 óra előtt már indultunk is. Finom és bőséges reggelit kaptunk, de azért a kávéért külön kellett fizetnünk. Én ezt sosem értettem. Enni lehetne akármennyit, de egy kávé már nem fér bele az árba.
Szép erdei úton mentünk, több mint egy órát, mindig csak lefelé. Mennyivel könnyebb volt, mint tegnap a nagy emelkedőkön és a tűző napon! Gyönyörű volt az erdő, fenyvesek, patak, forrás. Először köves, majd aszfaltos úton ballagtunk. Rengeteg nyaraló volt az út mellett, hatalmas telkekkel. Még nem volt 10 óra, amikor kiértünk a műútra és már láthattuk Borzont határát. Néhányan a helyiek közül vártak minket, már messziről láttuk a zászlókat. Rövid köszöntő után, együtt vágtunk neki a több km hosszú falunak.
A falu elején Baricz Gergő mutatta meg a magán kezdeményezésből épült kápolnát, majd a szemben levő házba tértünk be egy kis pihenőre.
Következő pihenőnk, még mindig ugyanabban a faluban, a tegnapi egyik vezetőnk rezidenciáján volt. Hatalmas „Isten hozott” tábla fogadott minket a kapuban. A kedves fogadtatás mellett megcsodáltuk ezt a hétvégi birodalmat. Engem az fogott meg legjobban, hogy egy patak folyik át a telken, ahol a gazda egy „fürdőszobát” alakított ki. De az egész egy csodálatos hely.
Vendéglátóink meghatódva hallgatják és fogadják búcsúként az Ároni áldást
Tovább haladtunk, még mindig Borzonton, és elértük a katolikus templomot, ahol Baricz Gergő mesélt a falu történetéről. Ő a templom szomszédságában lakik, ott látták vendégül a csapatot sütivel, frissítő italokkal. Egyszer csak megjelent az MTV helyi tudósítója és interjút készített velünk. Későbbi visszajelzésekből tudom, az én nyilatkozatom is adásba került.
Nagyon ráérősen indultunk tovább, mert a nap további programjai időhöz voltak kötve, nem érkezhettünk korábban. Gyargyóalfalun nagyon megható találkozás volt a helyi emberekkel. Már a falu elején vártak minket, és együtt vonultunk végig a falun, zászlókkal, csengettyűző lányokkal. Itt volt az az apa és lánya is, akikkel a zarándokutunk elején, még Gyöngyös határában találkoztunk. Nem volt akármi, így vonulni végig a falun. Minden udvarból integettek, sokan kijöttek a házak elé, egy-egy kézfogásra, egy kis kínálásra gyakran meg kellett állnunk. A mellettünk elmenő autók hosszan dudáltak, a benne ülők integettek. János és Feri jelezték, nem várhatnak tovább, most már belépnek a „Bőgő Masinák Klubjába.” (Akik olvasták naplómat, emlékezhetnek rá, Péterrel alapítottuk meg, még a zarándoklatunk legelején.)
Így értünk a falu templomához, ahonnan rövid imádkozás és egy kedves falutörténeti ismertető után, átvonultunk a Caritas házba, ahol finom délutáni ebédet kaptunk. Sűrű bableves volt és palacsinta. Nem ettem sokat, hiszen napközben többször is kínálgattak valami csipegetni valóval. Akkor még nem tudtam, a mai napot az evés utáni teltség érzete eléggé emlékezetessé fogja tenni és ezek az emlékek, nem a legkellemesebbek közé fognak tartozni.
Innen tovább indulva, nemsokára megérkeztünk a szálláshelyünkre, Gyergyócsomafalván a Borsika panzióba. Nagyon szép hely volt. Kétágyas szobába kerültünk, és ez egy kifogástalan hely volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, itt érdemes megszállni! Nem győztünk örülni a kényelemnek. Szép, tiszta volt minden, külön fürdőszoba, WC. Lezuhanyoztunk, mostunk, még a zászlókat is kimostuk, szép tiszták lettek. Majd jött a VACSORA. Kiadós leves volt, rántott hús, sült krumplival és linzer szelet. Nagyon keveset ettem, pedig minden nagyon finom volt, de még tartott a babos finomság a gyomromban. A hús egy részéből szendvicset csináltam másnapra, a többi maradék felett pedig sajnálkoztam.
Este jót beszélgettünk megint. A kalapomra felvarrtam a nemzeti színű szalagot, úgy éreztem, itt már igencsak helye lesz ennek. Gyurit megleptem, tudta nélkül kicsempésztem szobájából a kalapját és megvarrtam. Már napok óta mondogatta, meg kellene varrni a szakadozó kalapot. Most is jött, megvarrnánk-e neki, mondtam, mutassa meg hol? Jókat kacagtunk, kereste a foszlást, de nem nagyon akarta megtalálni. Végül kapcsolt, hogy már meg van varrva.
Fél tizenegykor oltottuk le a lámpát, de nem tudtunk elaludni. Hallottam, Gizi is csak forgolódott. Dolgozott bennünk a bab és a rengeteg ennivaló rendesen, pedig a vacsoránál egy korty pálinkával már rásegítettem az emésztésemre. Sírtam és nevettem is kínomban. Éjfél felé aztán végre elaludtam, de így aztán nagyon rövid lett ez az éjszaka.
