Köszönteni megyünk, ó, Mária,
Néked hálát adni, Krisztus anyja.
Köszöntünk tégedet, Mária, 
Mária, Úr Jézus szent anyja,
Angyalok királyné asszonya.

Nagyon jól aludtam az éjszaka, kipihenten ébredtem. Ráérősen készülődtünk. A fiúk elmentek reggeli misére, mi lányok reggelire terítettünk. Volt egy csomó ennivalónk, még Vállajról hoztuk, egy helyi hölgy pedig hozott kávét, teát.

Itteni idő szerint 9 órakor indultunk, teljes esőfelszerelésben, mert elég szépen esett az eső. Még az esőnadrágot is felvettem. Kellemetlen volt néhány nappal ezelőtt órákon át vizes nadrágban lenni. Az eső miatt útvonal módosítás történt, nem földúton a határban, hanem végig aszfalton mentünk.

Indulás előtt a Lovardában: Gizi, Zsolti, Én és Jóska

Csomagjaink

Gizivel, teljes esőfelszerelésben

Ma is voltak kísérőink, 24-en érkeztünk meg Gencsre a kápolnához. Ez egy pici kápolna, havonta csak kétszer van mise. A református templom viszont jó nagy, ők vannak többségben a faluban. A kultúrházban volt fogadás. A fiúk jól bepálinkáztak, én is ettem egy kis édességet. Mire elindultunk, 12 óra lett és az eső is elállt. Az esőkabátot dzsekire cseréltem, az esőnadrágot viszont magamon hagytam. Nem volt túl meleg, pont megfelelő volt így az öltözetem. A főúton ballagtunk 13-an, mi és Zsolti, a lovas zarándok, egyelőre még ló nélkül.

Érkáváson egy kocsma előtti székekre ültünk le, ott pihentünk, időztünk egy kicsit. A fiúk söröztek.

16 órára már Újtasnádon voltunk. A templomnál 2 nő és 3 gyerek várt minket. Megmutatták a templomot, majd finom szendviccsel kínáltak.

Még egy jó órát mentünk a Tasnádi templomig, ahol a plébánián megpihentünk és a templomot is megnéztük. Nagyon szépen rendben volt minden, látszik, sváb gyökerekkel rendelkeznek.

Innen már a szállásra mentünk, ami a Karitász házban volt. Kellemes meleg fogadott és finom vacsora. Palóc levest és csőtésztát hússal kaptunk. Szépen terített asztal volt, nem is fukarkodtunk a dicsérettel.

Ugyanabban a helységben aludtunk, ahol a vacsoránk is volt. Matracok voltak a földre rakva, tiszta lepedővel, teljesen rendben volt minden. Vacsora után zuhanyoztunk, mostunk, volt meleg víz és mosógép is.

Egy pohár vörösbor mellett nekifogtam naplót írni.

Este nagyon sokáig beszélgettünk. Most, hogy kísérőink elfogynak, magunkra maradtunk, kezdünk igazi zarándokcsapattá kovácsolódni. Zolival megmasszíroztuk egymás lábát. Érdeklődve, volt, amikor kacagva, vagy sírva hallgattuk Zsoltot, a székely lovas zarándokot, aki mesélt életéről.

Béke fejedelme, szentséges Istenünk,  
Úr Jézus szent Szíve, békéért esdeklünk.  
Békét adj szívünknek, békét családunknak,   
Békét nemzetünknek, békét a világnak!

Az éjszaka jól aludtam, kipihenten ébredtem. Rengeteg ennivaló volt a hűtőbe bekészítve, tea is volt főzve, bőséges asztalt terítettünk.

Indulás előtt Gyuri bácsival

Ma már átlépjük a határt. Nagykárolyból jöttek, akik a csomagjainkat szállították. Pontban 8-kor indultunk, mi 12-en, Zsolt a lovas zarándok, aki most csatlakozott hozzánk és pár napig, míg lova meg nem érkezik, velünk tart és 4 nagykárolyi asszony. Így 17-en voltunk összesen.

Ahogy kiértünk a faluból, rögtön ráfordultunk egy szép erdei útra. Kb. 2 órát mentünk nyugodt tempóban. Kétszer is láttunk egész közelről őzet. A nagykárolyi asszonyok vitték a keresztet és a zászlót is.

A sereghajtók

Átkelés (még nem a határon, csak egy kis patakon)

Pihenés

Vállaj, határ menti település, gyönyörű templomába vonultunk be egy kis köszöntőre és imádkozásra. Majd fogadás volt a plébánián, az utolsó Magyarországon. Csörögét ettem és kávét, teát ittam. Innen már 28-an vonultunk tovább. A határátkelő előtt elénekeltük a magyar és székely himnuszt, majd rövid iratellenőrzés után átléptük a magyar- román határt. Alkalmi kísérőink a határról visszafordultak, csak a nagykárolyiak maradtak velünk a nap végéig.

Vállaj

A határátkelő előtt imára és a Himnuszok éneklésére készülünk

Csanálos volt az első falu, ahová beértünk. Bementünk és röviden időztünk a templomban, majd egy kocsma udvarán pihentünk meg, ahol szendviccsel, sütivel, kávéval, üdítővel kínáltak a kedves helybéliek.

Józsi bácsival Csanáloson

Innen tovább indulva, rövidesen megláttuk Nagykároly épületeit. Időben ideértünk, röviden betértünk a templomba, majd elfoglaltuk a szállásunkat, a felújított Károlyi kastély lovardájának tetőterében. 4 ágyas szobák voltak, mi lányok az egyiket rögtön birtokba is vettük. Itt kaptuk a vacsoránkat is, borsó leves volt, meg rántott hús, hasáb burgonyával, csomagolva kaptuk. Csak a levest ettem meg, és ittam egy kis vörös bort. A krumplit odaadtam a többieknek, a húst pedig elcsomagoltam. Mondták, az erdélyi szakaszon már nem lesznek nagy fogadások. Vacsora után a csoport nagy része elment az esti misére, mi Gizivel maradtunk. A fiúk közül János maradt a szálláson, fájt a lába, próbálta pihentetni. Míg a többiek oda voltak a misén, mi fürödtünk, mostunk, majd egy kicsit leápolgattam János lábát. A szobában volt egy villanyradiátor, jó meleget csináltunk. Bebújtam az ágyba és írtam a naplót. Amikor a többiek visszajöttek a miséről, a mi szobánkba összejöttünk és egy nagyot beszélgettünk, most már csak így magunkban, kísérők nélkül.

Nagykároly

Reggel fél nyolckor ébredtünk, reggeli után csöpörgő esőben indultunk. Rögtön betértünk a római katolikus templomba, ahol egy áldást kaptunk és indultunk is tovább.

Nyírbogátra csurom vizesen értünk. A templomba tértünk be, ahol a plébános kicsit hosszan beszélt, már nagyon fáztunk a vizes ruháinkban. A templomban volt egy kis vendégség is. Nem ettem semmit, csak ittam, kávét és egy kis pálinkát.

Esőben indultunk tovább, tulajdonképpen kisebb kihagyásokkal egész nap esett az eső.

Piricsén nagyon kedves pap köszöntött minket. A templomból a plébániára mentünk, ahol szendviccsel és üdítővel kínáltak. Nagyon fáztunk, szinte dideregtünk vizes ruháinkban. A pap látva ezt, begyújtotta a gázkonvektort, ott szárítgattuk magunkat.

Ezután már nem volt megállónk. Erőltetett menetben, soha véget érni nem akaró úton, este hat órára értünk Bátorligetre. Nagyon fáradt voltam, alig beszéltem az úton és még az is zavart, ha a mögöttünk levők traccsoltak.

Ma is sok kísérőnk volt, összesen 27-en vonultunk.

A szállás egész jó volt, kétágyas, fürdőszobás szobák voltak. Vacsorára megettük a tegnapi töltött káposztát és volt meleg tea is.

Gizivel voltam egy szobában. Miután Jutka elment, szavak nélkül lettünk egymás társai. Este sokáig beszélgettünk.

A mai nap délutánját az eddigi egyik legnehezebb napként éltem meg. Azt hittem, sose érünk Bátorligetre. Mint egy robot, gépiesen lépegettem, nem észleltem a tájat, nem éreztem fájdalmat, csak iszonyatos fáradtságot. Időnként morgolódtam egy kicsit, de nem volt mit tenni, menni kellett rendületlenül. Este Gizi bevallotta, ő is hasonlóan érzett.

Én Istenem adjál szállást ,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzánk szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!

Nagyon jól aludtam, minden tökéletes volt. Az este még idejében észrevettem, hogy rossz, rugós a matracom, sikerült átcserélni egy jóra. Teljes volt a kényelem. Reggelire 4 szelet szalámit kaptunk vajjal és teával. Minden maradékot összecsomagoltam, jó lesz ebédre, gondoltam.

A másik csapat elindult, mi meg nyugodtan, pihenéssel tölthettük a mai napot. Tőlünk is elköszönt Péter, aki csak eddig tudott jönni, kedves zarándoktárs volt, sokat beszélgettünk útközben. Vele alapítottuk meg a Bőgő Masinák Klubját.

Annától is búcsút vettünk, nagyon kedves hölgy volt, szeretettel gondolok rá.

Reggeli után jött egy masszőr, de én nem kértem masszázst. Krisztivel kozmetikába mentünk. Csilláék rendeztek mindent, sőt tegnap este egy csomó mindent hoztak, mindenki kérését teljesítették. Még egy mérleget is kerítettek, megnyugodhattam, nem híztam semmit a nagy evések-ivások mellett.

Délután egy nagyot aludtam, majd lementem az földszinti aulába, hogy naplót írjak. Egy bécsi csoport érkezett éppen, bécsi magyarok. És velük volt régi kedves ismerősöm, a székesfehérvári származású Simon Márta. 20 éve nem láttuk egymást. Amikor a 90-es évek elején Bécsben éltünk, az ő általa vezetett egyházi kórusban énekeltünk Szilvia lányommal. Nagyon megörültünk egymásnak, az út egyik csodájának és ajándékának tekintettem ezt a találkozást.

Gyorsan eltelt a nap. Vacsorára nagyon finom töltött káposzta volt. Este Zoli megmasszírozta lábamat, nagyon jól esett. Már ágyban voltam, amikor szóltak, menjünk le, mert egy meglepetés vár bennünket. Korábbi Mária utas zarándokok hoztak egy nagy fazék töltött káposztát és madártejet. A káposztát eltettük, jó lesz holnap vacsorára, a madártejet bevágta a csapat, én meg sem kóstoltam. Örültem, hogy ma nem volt nagy evészet, semmivel nem kívántam megtetézni a kiadós vacsorát.

Erről a napról csak ez a két fénykép készült az én gépemmel

Ha feljön az est csillaga, munkámat bevégezem. 
Istenemnek hálát adva feléd tárul két kezem.
Az estéli harangszóra, indul nyelvem e szép szóra.
Üdvözlégy Szűz Mária,üdvözlégy Szűz Mária!

Egész kellemes volt a szállás Napkoron, az iskolában, pedig a szivacsok nem voltak túl vastagok., de mégsem a csupasz földön aludtunk. Reggel belenéztem a tükörbe és egy gyanús arcszínű torzszülött nézett vissza rám. A szemeim bedagadva, az arcom teljesen deformálódva, elkeserítő látvány volt. Kriszti szerint, mindenki ilyen.
- Annyira jó helyünk volt és annyira jól aludtunk, hogy dagadtra aludtuk a fejünket- próbáltuk humorosra venni a dolgot. Aztán megállapítottuk, a tegnapi homokvihar és erős szél tette ezt az arcunkkal.

Ma reggel megint nem mentem misére, de szerencsére a többiek 100%-ban elfogadják ezt, nincs semmi megjegyzés rá. Míg a többiek miséztek, én az iskola aulájában naplót írtam és érdekes érzésre figyeltem fel. Megkordult a gyomrom. Tegnap este elég korán volt a vacsora, akkor sem ettem sokat, csak egy kevés gulyás levest, még kenyeret sem ettem hozzá. Láttam és éreztem is, a konyhások már készítették a reggelit. Nagyon finom, kiadós reggelink volt, hurka, savanyúság, tea, kávé.

Szinte mindennapossá vált a ráérős indulás, ma különösen volt időnk, hiszen csak 15 km-t kellett megtennünk.

A tegnapi viharnak nyoma sem volt, kellemes időben ballagtunk.

Napkoron a görög katolikus templomba tértünk be először, azt mondták, korábban ide sosem tudtak bemenni a zarándokok.

Pócspetri határában nagy vendégfogadás volt. Visszafogottan ettem, de jó volt pihenni a földre terített takarókon, szőnyegeken.

Gyorsan beértünk Pócspetribe, ahol egy fiatal pap mondott szívhez szóló beszédet.

Az Idősek Otthona előtt megálltunk pár percre. Ott ültek az otthon lakói sorban a kerítés túloldalán. Többen közülük zokogtak, mi mindnyájan könnyeztünk. Nehéz volt ilyenkor szavakat találni. Az úton kapott szent képeket adtuk nekik ajándékba, hálás köszönettel fogadták. Egy 90 éves bácsi odaintett magához.
- Te hova valósi vagy?- kérdezte.
- Székesfehérvári- válaszoltam.
- Ha majd arra járok, meglátogatlak- szorongatta a kerítésen keresztül a kezemet.

Szótlanul ballagtunk tovább, kellett egy kis idő, mire magunkhoz tértünk a meghatottságtól.

Pócspetri Máriapóccsal egybe van építve. Gyorsan elértük a kegytemplomot, ami görög katolikus és bazilika rangra van emelve. Nem éreztem semmi különlegeset. Sokan térdre rogyva hosszan imádkoztak. Én alig vártam, hogy a szállást elfoglaljuk. Jutkára gondoltam, hogy örült volna, hogy ilyen hamar megérkeztünk.

A templommal szemben szép zarándokszálló van, mi a tetőtéri részbe kerültünk. Van több zuhany, WC, ágyak, ágynemű, szóval minden, ami egy zarándoknak kellhet. Lezuhanyoztam, pihentem egy kicsit és elvállaltam Krisztivel és Ágotával a mosást. Használhattuk a szálló mosó és szárítógépeit, este 10-re mindenkinek tisztán és szárazon adtuk vissza a ruháit.

Finom vacsora volt, sült csirke comb rizzsel és savanyúság.

Sorban érkeztek az újabb zarándokok, akik innen indulnak Csíksomlyóra. Este megjöttek Merva Laciék is, kialakult a két csoport. Mi, a Budapestről indulók, holnap pihenünk, a másik csoport, holnap reggel indul. Mi 12-en leszünk, 4 nő, 8 férfi.

A képek nem Máriapócson, hanem 2 héttel később készültek. Hát bizony eléggé megviselt arcúak lettünk.

Ágota

Kriszti

Gizi

Én (Erika)

Gyuri bácsi

Gyuri

János

Feri

Zsolti

Jóska

Józsi bácsi

Zoli

Ha délre száll az aranynap. szól a harang újólag,
Érzelmeim, hozzád vonnak, ismét téged áldalak.
Áhítattal, csendben halkan, ezt rebegem az angyallal:
üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

Nagyon jól aludtunk a családi ház alagsorában. Volt ágynemű, de a zsákba is belebújtunk, jó melegünk volt. Arra ébredtem nem sokkal 6 óra előtt, hogy Gyuri és Zsolti beszélgetnek a szomszéd szobában. Ébredés után sokat hülyéskedtünk. 7 –re mentünk vissza a református közösségi házba. Jutka, a háziasszony elfuvarozta a holminkat, mi pedig nyugisan átballagtunk.

Megreggeliztünk, sült szalonna, kolbászos és lecsós tojás volt.

Gizivel reggeli előtt

Reggeli Nyírszőlősön

Egy kedves vendéglátónk

Reggel még azt hittük, ma esőben fogunk menni, de az esőfelhők gyorsan szétoszlottak, viszont lett hatalmas, szinte viharos szél. Jó hideg is volt, még kesztyűt is húztam. Mindezek ellenére nagyon jól bírtam a napot, amit annak tulajdonítottam, hogy végre jól kialudtam magam.

Ma cserkészek vezetésével vonultunk, gyorsan fogytak a kilométerek. Elértük Nyíregyháza- Sóstót. A templomban volt egy kis fogadás, de szerencsére nem vitték túlzásba.

Nyírpazonyban a görög katolikus templomba mentünk. Szépen felújított volt a templom és jó fej volt a pap. Ő főzött nekünk kávét, frissen egy géppel.

Oroson ebédeltünk, rengeteg minden volt. Csirke combokból pörkölt, krumpli, rizs, párolt zöldségek, tészta, sztrapacska, uborkasaláta. Továbbra is nagyon hideg volt, nem is lehetett kint a szabadban ácsorogni, annyira fáztunk.

Nagyon időben érkeztünk Napkorra, népviseletes gyerekek vártak a falu szélén. Velük együtt vonultunk a templomba, majd az iskolába, ahol egy kis műsort is adtak nekünk. Itt volt a szállásunk is a 7. a terem volt a fiúké a 7. b pedig a lányoké. 5 órára már elfoglaltuk a szállásunkat. Teljesen kulturáltnak mondható, matracok voltak a földre letéve, de volt lepedő és paplan is. Vacsorát az iskola menzáján kaptunk, gulyásleves volt. Utána már csak saját magunkkal foglalkozhattunk, volt idő mindenre. Mosni, lábat ápolni, beszélgetni, pihenni. A zuhi a tornaterem mellett volt, kicsit piszkos, mint az egy iskolában lenni szokott, de volt korlátlan forró víz, mindenkinek jutott. Az iskolában nem volt fűtés, de jó meleg volt a tanterem. Nyugatra néztek az ablakok, ragyogó napfény töltötte be a helyiséget. Az éjszaka is meleg volt, a zsákomban aludtam, nem is nagyon kellett alá felöltözni.

Alig tudom számon tartani az út eseményeit. Ma is volt házhoz invitálás fánkkal és mindig van pálinka. Hamarabb kínálnak pálinkával, mint vízzel. Úgy érzem sikerült az evést visszafognom, biztosan nem jött rám a beígért 5-6 kiló.

A sarkam egész jól viselkedik, de napközben elkezdett fájni a bal hüvelykujjam, úgy éreztem, dörzsölődik. Szóltam a vezetőnknek, megállította a menetet, hogy be tudjam ragasztani, így semmi baj nem lett.

Ma reggel elment Piroska, elmondta, nem ezt várta az úttól. Sajnáljuk őt is, de amellett csodáltuk is, hogy olyan víz- és vérhólyagokkal, mint neki voltak, eddig is kitartott. Sajnos, hiába pihent pár napot, nem segített neki. A lába talán jobban lett, de a lelke nem bírta tovább.

Hajnalkeltén, ha megkondul, magas tornyon a harang.
Mintha szózat szólna égből, imára kelt   fel e hang.
Megköszöntlek Szép Szűz hajnal, ezt rebegem az angyallal:
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária.

Nem aludtam teljesen nyugodtan, pedig jó volt a szállás. Először melegem volt, aztán meg köhögtem nagyon sokat.

Reggel 6-kor ébredtünk. Nyugodtan pakoltam, mert eldöntöttem, nem megyek a reggeli misére. A többiek mind elmentek, én meg az étkezőben írogattam a naplómat. Fél óra múlva vége lett a misének, jókedvűen jöttek a hívek, nagyon jó fej mindkét plébános.

Beszólások:

-Leveszem a reverendát, hogy többet tudjak enni.
-Kell a csapatnak egy kis beöntés, ne hogy gyomorrontást kapjanak, mert a kukoricás még kicsi.

A reggeli tojásos lecsó volt, igyekeztem továbbra is keveset enni.

Reggeli Rakamazon

Rakamazi templombelső

Az idős plébános vezetésével vonultunk a falu másik templomába, ahol a Keresztutat mondták, énekelték el. Nagyon szép volt, én ezt sem ismertem.

Jó tempóban indultunk tovább, 22-en jöttünk össze. Ma is néhány helyi gyalogolt velünk. Alig pihentünk, míg el nem értük a Kóborló tanyát, ahol megebédeltünk. Rengeteg szendvics volt, meg szalonna, zöldségekkel. Volt kávé is, meg persze pogácsa. Gizivel arra gondoltunk, meg lehetne írni a Mária út pogácsái című receptkönyvet.

Ebéd a Kóborló tanyán

Kb. egy órát pihentünk és indultunk tovább. Elég hosszan esőben ballagtunk, szép kis menet voltunk.

Nagyon jó tempót mentünk, alig pihentünk. Két helyi volt elöl, mentek, mint a nyílvessző. Fél ötre értünk be Nyírszőlősre. A református közösségi házban volt vacsora, majd családokhoz lettünk szétosztva. Mi egy kedves fiatal házaspárhoz kerültünk négyen, Gyuri, Zsolti, Gizi meg én. A háziasszony, Judit, kozmetikus, a ház alagsorában az üzlete mellett egy teljesen berendezett 2 szobás lakrész volt. Itt volt a szállásunk. Kulturált körülmények között, tiszta ágyban aludtunk. Hálás köszönettel tartozunk kedves szállásadóinknak, akik önzetlenül befogadtak minket. Igen nagy szó és cselekedet ez a mai világban. Sokszor feltettük magunknak a kérdést, képesek lennénk-e mi, ilyen cselekedetekre, amikkel az úton találkozunk, és amiknek fogadó részesei vagyunk.

A református közösségi ház kívül...

...és belül

Vacsorára várunk

Szalagot kötnek a zászlónkra

Vacsora utáni beszélgetés

A szállásunk

Máriánál, égi pártfogónknál, van segítség, oltalom.
Mint  a  harmat, száll szívéből  ránk is, csendesítő bizalom.
Hét örömmel áldva Istenünktől, szent öröm közt vált meg életétől
Elvitetvén mennynek  országába, örök élte vigalom.

Az este, amikor megérkeztünk, meleg, fűtött helységek vártak a szálláson. Olyan meleg volt, hogy még lejjebb is csavartuk a gázkonvektorokat. Viszonylag jól aludtam, csak a talaj volt egy kicsit kemény. Padokat, székeket raktunk magunk köré, jókat nevettünk, kétszemélyes lakosztályunk lett. Gizit meg is kérdezték a többiek, vajon lakberendező a szakmája? Olyan profi módon rakodott el a polifoam mellé húzott padon. Nekem is jutott 3 szék rakodásra a fekhelyem mellé, szekrénysor, így neveztük. Micsoda luxus! A fűtés ellenére éjszaka arra ébredtem, fázom, de egy mozdulattal sikerült a fűtést felcsavarni, így már jó meleg lett. Sokat forgolódtam, ha hanyatt feküdtem, a sarkamon levő vízhólyag nyomódott, oldalt fekve a fejem alá lett volna jó egy kispárna, hason volt talán a legkényelmesebb. Ez volt az első alkalom, hogy a csupasz földön aludtunk.

Este mostam is pár darabot és a meleg konvektoron reggelre minden megszáradt. Csilla lekezelte a sarkamon levő vízhólyag alatti vízhólyag képződményt, remélem jobb lesz. Mindenki szenved. Józsi bácsi talpa nagyon csúnya, szegény alig bír járni. Piroska már 1-2 napja autóval megy egyik szálláshelyről a másikig, borzalmasan néz ki a lába, víz és vérhólyagok. Sokaknak vörös allergiás foltok borítják a lábszárukat.

A zászló és a zászlós is útrakész

Sokat bolondoztunk. Zsoltit, aki a pénzügyeinket rendezte, valaki pénzügyminiszternek nevezte. Szólítsatok egyszerűen zsidónak- mondta ő szerényen.

Van egy új társunk, Feri, rögtön felajánlottuk neki a Bőgő Masinák Klubjának tagságát. Láttam, napközben többször elérzékenyült.

Drága Jutka, nagyon hiányzik, sokat gondolok rá.

Reggeli után kényelmesen indultunk. Csak kávét és teát ittam. Sok mindent kiraktam a zsákomból, én is vitettem autóval. Jó, hogy így döntöttem, sokkal könnyebb lett, kb. 5 kg-ra csökkent a cipelendő súly (vagyis tömeg). Ez a mai nap sem volt egyszerű, de nagyon jó volt. Nem voltak sorozatban fogadások.

Jó tempóban, szép helyeken gyalogoltunk. Egy magaslatra érve, szép pihenőhelyet találtunk, padokkal. Lábszellőztetés közben Évikével és Jutkával is beszéltem telefonon.

 Majd ismét egy nagy emelkedő következett, a Szent Teréz kápolnához kapaszkodtunk fel. A nyelvünk lógott, ziháltunk mire felértünk. Itt is pihentünk egyet.

Nagyon jó tempóban mentünk, 12 előtt beértünk Tarcalra, ahol egy szép zarándokszállón volt az ebédünk. Úgy tudták 14 órára érkezünk, így két óra hosszat várakoztunk az ebédre. Közben néhányan felmentek a hatalmas Krisztus kereszthez, én nem vállaltam be a plusz kilométereket. Csilla és Zoli lekezelték az igencsak fájós sarkamat. de ezután egyértelműen könnyebb és jobb lett.

Fél kettőre, mire elkészült az ebéd, már mindenki nagyon éhes volt. Erre még nem volt példa a 13 nap alatt. Ebédre finom levest kaptunk és volt kávé is.

Ismét nagy tempót diktáltunk magunknak, így értünk Tokajra, a pincesor irányából. Itt volt egy fogadás is. Majd ezekkel az asszonyokkal vonultunk a Tiszán átkelve Rakamazra.

Nagyon meleg volt a mai napon, rengeteget izzadtunk. De ez volt az első olyan nap, ami nem az erőltetett vendéglátásról, evésről- ivásról szólt. Nem is sírtam egész nap, csak akkor, amikor Évikével beszélgettem. Pici unokám, Terka hangját is hallhattam a telefonban.

Ez volt az első olyan nap, hogy időben beértünk a szállásra, 6 órakor már ott voltunk. A plébánián aludtunk, zarándokszállásnak is nevezhető. Az emeleten több szoba és fürdőszoba is volt. Táborokat is szoktak itt szervezni. Gizivel egy kétágyas szobába mentünk, és matracra odahívtuk magunkhoz Terézt, aki később csatlakozott a csoporthoz, de végig szeretne jönni. Nem akartam vacsorázni, Gizivel megbeszéltük, a szobában maradunk, de Gyuri a vezetőnk azt mondta, inkább legyünk lent a csapattal. Nem volt gond belőle. Egy keveset ettem, bár nagyon finom volt a rakott krumpli. Majd nyugodtan lehetett fürödni, mosógéppel mosni. Volt idő egy kis esti beszélgetésre is. Csilla lekezelte a sarkamat, nem lett rosszabb. Remélem, elkezd gyógyulni.

Este Szilviával és Ferivel is beszéltem telefonon.

Ez a mai nap már kezdett hasonlítani egy zarándokúthoz. Sajnálom, hogy Jutka már nincs velünk. Hogy tudtunk volna együtt örülni a napközbeni pihenőknek és az esti időben való megérkezésnek.

erőltetett vendéglátásról, evésről- ivásról szólt. Nem is sírtam egész nap, csak akkor, amikor Évikével beszélgettem. Pici unokám, Terka hangját is hallhattam a telefonban.

Ez volt az első olyan nap, hogy időben beértünk a szállásra, 6 órakor már ott voltunk. A plébánián aludtunk, zarándokszállásnak is nevezhető. Az emeleten több szoba és fürdőszoba is volt. Táborokat is szoktak itt szervezni. Gizivel egy kétágyas szobába mentünk, és matracra odahívtuk magunkhoz Terézt, aki később csatlakozott a csoporthoz, de végig szeretne jönni. Nem akartam vacsorázni, Gizivel megbeszéltük, a szobában maradunk, de Gyuri a vezetőnk azt mondta, inkább legyünk lent a csapattal. Nem volt gond belőle. Egy keveset ettem, bár nagyon finom volt a rakott krumpli. Majd nyugodtan lehetett fürödni, mosógéppel mosni. Volt idő egy kis esti beszélgetésre is. Csilla lekezelte a sarkamat, nem lett rosszabb. Remélem, elkezd gyógyulni.

Este Szilviával és Ferivel is beszéltem telefonon.

Ez a mai nap már kezdett hasonlítani egy zarándokúthoz. Sajnálom, hogy Jutka már nincs velünk. Hogy tudtunk volna együtt örülni a napközbeni pihenőknek és az esti időben való megérkezésnek.

Lábak a 14. napról

Máriában kelt föl a világnak tiszta fényű csillaga.
Benne támadt lelki üdvösségünk leggyönyörűbb hajnala.
Üdvözült légy, Kármel ékessége, szétsugárzó kegyelmek edénye,
Telt edény, és benne sebeinknek gyógyerejű balzsama.

A mostani éjszaka jól lehetett aludni, végre nem fáztam, sőt néha egy kicsit melegem is volt. Tegnap nagyon későn kerültünk ágyba, reggel 5-kor pedig már ébresztő volt. Az előrejelzések szerint ma is egy programokkal teli, hosszú nap várt ránk, ami kilométerben sem volt kevés.

Ébredés után összepakoltam, gondosan beragasztgattam a sarkamon levő vízhólyagot, mert úgy láttam tegnap egy kicsit nagyobb lett és nem nagyon gyógyul. Sajnos a cipőm belülről mindig nedves, napközben nincs idő lábat szellőztetni, éjszaka meg nem tud kiszáradni.

Sajnos Jutka nagyon rosszul van a lábával, és mint az sejthető volt, nem jön tovább. Nagyon sírtunk mindketten, nem így terveztük. Fájó szívvel búcsúztunk egymástól, nagyon nehéz pillanatok voltak ezek.

Reggeli után jó tempóban indultunk, ¾ 8-ra már a szomszéd faluban kellett lennünk, Hernádkécsen, ahol a reggeli misén köszöntöttek minket. Innen gyorsan tovább indultunk, 11-kor már Monokon voltunk a délelőtti misén. A kevés alvás eredménye itt már nagyon kijött rajtam, szégyen, nem szégyen, én bizony elaludtam, egész szépeket álmodtam közben. Később jókat nevettünk magunkon, állítólag a többiek sem voltak ezzel másként, néhányan igencsak szégyenkezve vallották be, hogy ők is szundikáltak.

Itt köszönt el tőlünk Icu, aki tavaly Kiskinizsről indult és Csíksomlyóig ment. Sokat mesélt az erdélyi szakaszról. Nagyon megszerettem őt. Ő is kedves szavakkal búcsúzott tőlem.

Sok új ember került hozzánk útközben, már nem is tudom számon tartani őket.

A mise után természetesen fogadás is volt a plébánián, de itt már semmit nem ettem, hiszen ez már a harmadik evészet lett volna a mai nap. Valahol Hernádkécs és Monok között a határban elénk kanyarodott egy kis teherautó. Megállt és pillanatok alatt terülj-terülj asztalkámat varázsoltak a platón.

Golopon töltött káposztát ebédeltünk, és a templomot is megnéztük.

Már késő délután, eléggé fáradtan értünk Rátkára. De az itteni élményeink is feledhetetlenek. Az utcán megállított és a házuk elé invitált egy férfi, ahol egy igazán megható jelenet részesei lehettünk. A ház előtt, a kapuban ült egy tolókocsis hölgy, mellette két idősebb és szemmel láthatólag nagyon beteg néni. Már órák óta vártak minket, asztal terítettek tiszteletünkre és nagy szeretettel köszöntöttek. Fogyasztottunk a finomságokból, majd közösen imádkoztunk. A tolókocsis hölgy, Müllerné Erzsike, a zarándoklat befejeztével megkeresett telefonon. Tulajdonképpen emlékezett arra, hogy valaki fényképezett, szerette volna a náluk készült képeket megkapni. Így kerültünk kapcsolatba. Szomorú az ő betegségének története, de egy derűt sugárzó, nagyon kedves hölgyet ismerhettem meg benne.

Kicsivel tovább haladva egy másik család invitálta csapatunkat a teraszukra, ahol friss pogácsával és innivalóval kínáltak.

A Rátkai hívek kíséretében vonultunk a templomba, ahol egy rövid köszöntő volt, majd egy igen gazdag fogadásra hívtak minket. Finom sonka és szalonna is került az asztalra, meg persze mindenféle finomság. Nagy örömömre volt friss paradicsom, uborka, ezekből a zöldségfélékből ettem. Nehezen indultunk tovább, már nagyon előrehaladt az idő. A helyiek mondták, ha nem a kijelölt Mária úton mennénk, rövidebb lenne a táv Mádig. Néhányan ráálltunk volna erre a rövidítésre, de vezetőnk Gyuri, hajthatatlan volt. Az útvonalat tartani fogjuk. Még szerencse!!! Itt várt minket a nap fénypontja. Egy gyerek csapat zenével, tánccal köszöntött minket, az apuka pedig friss kemencés pogácsával kínált. Nagyon jó kedvünk kerekedett, néhányan még táncra is perdültek a gyerekekkel. A fáradságunkat is feledtette ez a vidám gyerek sereg.

Kellett is a jókedv és a friss erő, mert még messze volt a szállás. Őrült tempóban, 5,5 km/h-ás sebességgel fél kilencre értünk Mádra. A plébánia épületében volt a szállásunk. Jó meleg volt, konvektorokkal fűtöttek, volt meleg víz. Az sem jelentett gondot, hogy nem voltak sem ágyak, sem matracok, a földön aludtunk.

További képek a 13. napról

Megint rossz volt az éjszaka, a tornateremben nagyon hideg volt. A földre rakott koszos matracokkal szembeni undoromat kénytelen voltam legyőzni, így legalább alulról nem fáztam. Egyébként is a matracra ráterítettem a polifoamot, arra jött a zsák, a fejem alá pedig egy nagy kendőt terítettem, hogy még véletlenül se érjen a fejem ahhoz a mocskossághoz. Hiába szedtem magamra minden lehetséges meleg ruhát, mégis fáztam. Ilyenkor egy pléd nagyon jó lett volna. Hátha olvassa valaki illetékes is a naplót és a jövő zarándokai már profitálhatnak a megjegyzéseimből.

Reggel fél nyolcra lehetett misére menni, Jutkával elhatároztuk, nem megyünk. Átvonultunk a szomszédos zarándokházba, ahol tulajdonképpen a szállásunknak lenni kellett volna. Ez egy nagyon szép kulturált zarándokház, fájó szívvel állapítottuk meg, erről bizony lemaradtunk. Nekifogtam naplót írni, mert este erre nem volt lehetőség. Kaptunk egy reggeli előtti kávét is. Itt aztán furcsa dolgokat tudtunk meg a szállás körüli kellemetlenségekről. Mivel a Mária út szervezőitől nem érkezett meg időben a foglalás, a szobákat kiadták kiránduló családoknak. Amikor aztán kiderült, hogy mégis érkezik a zarándokcsoport, a tornaterem volt a megoldás. Állítólag felajánlották, hogy a zarándokszállóról tiszta matracokat lepedővel visznek át a tornaterembe, de a szakaszfelelős szervező azt mondta, nem kell. Pedig milyen sokat számított volna. Nagyon furcsa, hogy a Mária út melletti zarándokszállót a Mária út zarándokai nem vehették igénybe.

Miután a többiek megjöttek a templomból, megreggeliztünk és lassan nekivágtunk a mai távnak is. Akkor még nem sejtettük, milyen megpróbáltatásoknak leszünk részesei a mai napon. Pedig az időjárás nagyszerű volt, a táv nem nagy, a terep sem túl nehéz, de a napi programok nagyon kimerítőek voltak. Ma hétszer volt fogadásunk.

Sajópálfaláról Szikszó felé indultunk. A hegytetőn van 2 kereszt, a szikszóiak emelték. Ott találkoztunk a falbéliek egy kisebb csoportjával, velük együtt vonultunk be a településre. Először az épülő görögkeleti templomhoz mentünk, ahol a félig kész templomban egy kedves szeretetvendégségben volt részünk. Majd meglátogattuk a szikszói idősek otthonát. Nagyon megható volt ez az állomás. Bevonultunk a kis kápolnába, röviden imádkoztunk és az otthon vezetője köszöntött bennünket. Elmondta, sajnos az egyik lakójuk most hagyta el őket örökre, a jó Isten magához szólította őt, így a ház többi lakója tőle búcsúzik, de rövidesen jönni fognak. Rövidesen meg is érkeztek, könnyes szemmel néztük a csoszogó, járókeretes, botra támaszkodó, tolókocsis, remegő kezű és meghatódott idős embereket. Együtt imádkoztunk, majd énekeltünk. Ajándékot is kaptunk tőlük, saját maguk készítette horgolt csillagocskákat. Majd kivonultunk az udvaron levő fedett, árnyékos asztalokhoz és elfogyasztottuk az ebédet. Levest kaptunk és pörköltet. Néhányan, akiknek nagyon csúnya volt a lábuk, az orvosi szobában lekezeltették. Kaptunk jó kenőcsöt, amivel a felfekvéseket is kezelik. Nagyon jó szolgálatot tett a vízhólyagok kezelésénél is.

Az öregek otthonából még a katolikus templomhoz is elmentünk, ahol az ima után szintén volt fogadás is.

A következő helyiség Aszaló volt. Jutkával be sem mentünk a templomba, leültünk a templomkertbe, kicsit leápoltuk a lábainkat. Jutka lába nagyon csúnya és az enyém is egyre jobban fáj. Itt is volt fogadás, bár megfogadtam, ma már többet nem eszek, a majonézes krumplit fasírozottal csak meg kellett kóstolni.

A mai nap legmegrendítőbb élménye Halmajon volt. A templomban imádkoztunk, én szokás szerint az utolsó padban ültem, amikor egy idősebb hölgy megszólított. Megkérdezte, megyek-e Csíksomlyóig, mert szeretne valamit rám bízni. Átadott egy kis dobozkát, kérte, vigyem el Csíksomlyóra, tegyem a Szűzanya lábához. A dobozban a 16 éves unokájának kérése volt, aki gyógyíthatatlan beteg. Benne volt egy Rózsafüzér és a kérés: Drága Szűzanya! Segíts, hogy meggyógyulhassak! Kádár Bianka, Halmaj. Zokogva vettem át a dobozkát, megígértem elviszem Csíksomlyóra és útközben is imádkozunk a kislányért. Innentől kezdve, már nem csak magamért mentem, nekem feladatom, küldetésem lett az útra. A csoporttársaim azt mondták, nem véletlen, hogy éppen engem szólított meg a hölgy.

Mire Kiskinizsre értünk, már nagyon fáradt voltam és a lábam is nagyon fájt. Útközben egy hölgy, aki biciklivel kísért minket, felajánlotta, tolja a csomagomat. Még mindig cipeltem a teljes felszerelésemet. Nem utasítottam vissza a segítséget. Furcsa volt zsák nélkül ballagni, de megállapítottam, sokkal könnyebb. Kiskinizsen egy szabadtéri misén vettünk részt. Jutka szegény nagyon szenved, borzalmasan néznek ki a lábai, fel akarja adni az utat. Azt mondja, nem bír tovább jönni ilyen fájdalmakkal. Vacsorázni sem mentünk, ettünk eleget napközben. Már így is besötétedett, mire a szállásra kerültünk. Szerencsére volt meleg víz, lehetett mosni. Nagy betegápolás kezdődött, mindenki nagyon szenved. Csilla és Ákos segítenek, kezelnek, kenegetnek, masszíroznak. Emeletes ágyas szobában vagyunk, a szállás megfelelő, csak jó lett volna egy kicsit korábban megérkezni.

Képek a 12. napról