Nyíljon ki szívetekben az örömvirág,
Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ.
Édesanyánk hozzád jöttük,
Lángadozva, mert szeretünk, ó Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint egykor az Úr angyala.

A földre tett matracokon egész jól aludtam, bár reggelre a homlokom telel lett csípésekkel, sorban egymás után, van vagy 10 db. Nem kellett túl korán kelni, kényelmesen készülődtünk. Félreraktuk a matracokat, a hálótermet visszaalakítottuk étkezővé és megreggeliztünk. Erikától, aki 10 napig volt a vezetőnk fájó szívvel búcsúztunk. Nagyon megszerettük őt.

A mai nap Bárdos István volt a vezetőnk. Ennek a napnak nagyon kevés köze volt a zarándoklathoz, sokkal inkább nevezhető egy protokoll napnak.

Röviddel az indulás után egy kis templomba tértünk be, ahol megkaptuk a második reggelinket. A viszonylag korai időpont ellenére szép számban voltak jelen, főleg idősebb hölgyek, akik nagyon kedvesen fogadtak minket. Egy 92 éve néni imaszándékát én írtam be a kis füzetünkbe.

A következő állomásunk a Jezsuita Gimnázium volt. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium a jezsuiták egyedüli, Magyarországon működő nyolc és négy évfolyamos gimnáziuma. Ez egy hatalmas komplexum. Megnéztük a templomát, ahol röviden imádkoztunk, majd egy közösségi helységbe vonultunk, ahol ismét egy kis enni- és innivalóval kínáltak.

Az Avason keresztül értünk Miskolc belvárosába. Először a Polgármesteri Hivatalba vonultunk, a város elöljáróinak és a média képviselőinek kíséretében. A köszöntő szavak után természetesen itt is volt fogadás, kávét és üdítőt kínáltak. Becsomagolt szendvicseket kaptunk az útra, ami szerintem egy nagyon jó ötlet volt. A Városi TV interjúkat készített, engem is megszólaltattak. Csak azt kértem, arról ne kérdezzenek, milyen indíttatásból indultam el, mert akkor biztosan elsírom magam. Végül egész jól sikerült a riport. A felvezető szövegben elmondták, hogy székesfehérvári pedagógus vagyok és hat hét fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hogy erre az útra eljöhessek. Majd én beszéltem arról, hogy ez már a harmadik zarándokutam, a négy évvel ezelőtti Camino és a tavalyi Magyar szent Jakab Út után.

Az egyik kapun ki, a másikon be- állapítottuk meg magunk között és hősiesen tűrtük a kirakatba állítást, sztárolást. Alig hagytuk el a Polgármesteri Hivatalt, a pár házzal odébb levő Katolikus Gimnáziumba tértünk be. Az összes gyermeket felsorakoztatták az udvaron, úgy vonultunk be eléjük, énekszóval, taps kíséretében. Itt is köszöntő, az énekkar szereplése fogadott bennünket. Bárdos István néhányunkat, köztük engem is felkért, mondjak pár szót magamról. Nem volt nehéz a gyerekekhez szólni. Elmondtam, hogy pedagógus vagyok, ilyen korú fiatalokat tanítok, akik most minden bizonnyal nagyon örülnek, hogy egy csomó matek és fizika órájuk elmarad.

A katolikus gimnázium tanulói szalagot kötnek a zászlónkra és kis élelmiszercsomagokat adnak át útravalónak

A Minorita templomhoz érve vettem észre, volt egy telefonhívásom. Hát az igazgató nő, Vali keresett, érdeklődött, hogy vagyok, hol járunk. Nagyon jól esett ez a figyelmesség. Utólag is köszönöm neki.

A Református Deszkatemplom mellett hagytuk el Miskolcot. Bemenni nem tudtunk, mert éppen temetés volt.

A cigánysoron keresztül értünk ki a városból.

A várost magunk mögött hagyva egy gyönyörű réten pihentünk meg. Szép kilátás volt a városra. A fűben elheveredve pihentünk egyet, megettem a Polgármesteri Hivatalban kapott szendvicset. Nagyon kevés km van mögöttünk, a sok program miatt alig haladtunk.

16 órakor, menetrend szerint értünk Szirmabesenyőre, ahol a görög és a római katolikus templomot is bejártuk. Mindenhol volt fogadás. A római katolikus pap nagyon aranyos volt, jókedvű, derűs.

Nagyon késő délután értünk Sajóvámosra, ahol görög katolikus fogadás volt. Itt szólított meg a 92 éves Hermina néni, aki útravalónak adott egy levél Algopirint, 1 csomag szódabikarbónát és 1000 Ft-ot, hogy vegyünk útközben, amire szükségünk lesz. Könnyes szemmel és hálás szívvel fogadtam el az ajándékokat. A pénzt azzal, hogy elvisszük a Szűzanyához Csíksomlyóra, ott bedobjuk a perselybe az imakérése mellett. A gyógyszernek és a szódabikarbónának bizony nagy hasznát vettük útközben. Ez a drága Hermina néni nagyon ráérzett, mire lehet szüksége az embernek egy ilyen hosszú úton. Szeretettel gondolok rá mind a mai napig.

Már besötétedett, mire Sajópálfalára értünk, ahol a hívek mécsesekkel fogadtak a falu elején. Együtt vonultunk a görög katolikus templomba, ahol egy nagyon hosszú és fárasztó imádkozás következett. Kár, hogy ez a liturgia ilyen későre maradt. Nagyon kimerültek voltunk, semmi másra nem vágytunk, csak arra, hogy pihenhessünk. Már napok óta arra készültünk, Sajópálfalán egy szép zarándokszálló van, ott lesz a szállásunk. Villámcsapásként ért a hír, a zarándokszálló, amit egész úton vártunk, foglalt volt. Mi így egy tornaterembe kerültünk. Nem is az volt a baj, hogy tornaterem, de ez volt az eddigi legótvarabb hely. (Ezt már akkor elhatároztam, hogy így fogom leírni.) Nagyon hideg volt, koszos matracokat rakhattunk a földre. Olyanok voltak a matracok, mintha valami lomtalanításból szedték volna össze, otthon a kutyát nem fektetném rá. Miután elfoglaltuk a szállást, lehetett menni vacsorázni. Jutka, Icu és én maradtunk. A mai nap megpróbáltatásai után egy vacsora hiányzott a legkevésbé. Míg a többiek ettek, lezuhanyoztam, mostam, legalább meleg víz volt.

A nap nem volt túl nehéz, de estére nagyon elfáradt a lábam.

Napközben beszéltem a húgommal, Marikával, sajnos beteg, nagyon aggódom érte. Nagyon sírtunk mindketten a telefonba.

A homlokomon nagyon csúnyák lettek a csípés nyomok. Valami végigsétált rajta az elmúlt éjszaka és végigcsipkedte az egész homlokomat. Jaj, jaj, zarándokélet, zarándoksors!

E siralom völgyében az élet tengerén,

Sokszor fájdalom és gyász közelget felénk.

Van egy égi Anyám nékem,

Ki el nem hagy soha engem,

Neve: Mária,

Aki az én életemnek Vezércsillaga.

Nagyon jól aludtam az éjszaka a fűtött szobában és a paplanos ágyban. Tegnap este sírva üldögéltem az ágyam szélén, ma reggel pedig már nyoma sem volt a tegnapi elkeseredésemnek.

Vendéglátóink és szállásadóink Kácson

Nagyon ráérősen indultunk és kora délutánig csak húztuk az időt, hogy aztán négy órától lóhalálában loholhassuk végig a még hátralévő 12 km-t.

Reggelire tükörtojás és sült szalonna volt. Próbáltam nagyon visszafogottan enni, csak egy tojást ettem egy kis szelet kenyérrel. Már 10 napja úton vagyunk és szerintem még egy dekát sem fogytam. Pedig megyünk éppen eleget, izzadunk is rendesen, de hát sok a vendégség, sok a csábítás.

A mai napon különösen mindenhol sokat időztünk és nagyon ráérősek voltunk. Gizi mondta is, ez egy műsor, egy sztárolás részesei vagyunk. De egyébként nagyon szép minden és minden momentuma megható. Persze helyenként nagyon fárasztó és fájdalmas is.

Reggel indulás után még Kácson meglátogattuk a 90⁺-os Mari nénit, aki a faluban található Mária kút gondozója volt és éveken keresztül fogadta a zarándokokat. Sajnos, egészségi állapota miatt már nem tud a házából kimenni, de szépen felöltözve, az ágya szélén ülve, házában fogadta a zarándok csapatunkat. Gyönyörű énekekkel ajándékozott meg minket, meghatódva hallgattuk. Rögtön szívünkbe zártuk ezt a kedves asszonyt, szeretettel búcsúztunk egymástól.

Nagyon szép útvonalon mendegéltünk. A falvakba mindig énekelve vonultunk. Délelőtt a csoport hosszan mondta a Rózsafüzért, én akkor gondolataimba merülve ballagtam közöttük. Az énekeket már egész jól tudtam, de imádkozni csak a Miatyánkot szoktam.

Pusztamocsolyáson ebédeltünk, nagyon kedves emberek fogadtak bennünket. Gazdag ebédünk volt, leves, töltött káposzta, hideg tálak és persze rengeteg innivaló. A fiúk azért iszogatnak elég rendesen.

Kedves vendéglátóink Pusztamocsolyáson

Elég későn érkeztünk Kisgyőrre, már majdnem 15 óra volt. Már a falu előtt megtudtam, Bárdos Istvánnal beszélgetve, hogy itt a református templomba fogunk bemenni. Így is történt. Engem küldtek előre a kereszt mellé. így vonultunk be énekelve a templomba. A tiszteletes úr, az alpolgármester, majd a polgármester köszöntöttek bennünket, majd elénekeltem a 471. dicséretet.

Kisgyőr

Innen a falu múzeumába mentünk, ami egy felújított pajta, sok régi falusi használati eszközt gyűjtöttek össze. A faluban nagyon sok fafaragás van, a polgármester maga is fafaragó, nyaranta táborokat is szerveznek a faluban. Majd az egyik presbiter, aki korábban alpolgármester is volt, hívott meg az udvarába egy kis pihenőre, frissítőre.

Már 4 óra is elmúlt, mire elindultunk. Kicsit morgolódott a csapat, miért időzünk mindenhol olyan sokat, hiszen még 12 km van előttünk.

Miskolc előtt egy lovas fiatalember várt minket, az ő felvezetésével értünk be Görömbölyre.

A település képviselője, házuk előtt az utcán borral és pálinkával fogadott.

Már besötétedett, mire a templomhoz értünk, ahol a késői érkezés ellenére nagyon sokan vártak. Gyönyörű volt a minket köszöntő harangszó, három harang szólt a haranglábban. A mise (liturgia) nem volt hosszú, de már nagyon fáztam és a lábam is elfáradt. A liturgia alatt illik, nem illik, levetettem a cipőmet, úgy pihentettem a lábaimat. A dzseki alá pedig felvettem a termo pulcsimat is, kicsit jobb lett a hőérzetem. Majd átvonultunk a közösségi helységbe, ahol a vacsoránk és a szállásunk is volt. A vacsora gulyásleves volt és rengeteg süti meg innivaló. Gyönyörűen megterített asztalok voltak, a sarokban viszont láttunk pár matracot, azok szolgáltak fekhelyül azoknak, akiknek jutott. Nagyon sokan voltak ott a helyiek közül, egyelőre el sem tudtam képzelni, mikorra fogunk ágyba kerülni, vagyis földre.

Görömböly

A vacsora hosszan elhúzódott, már nagyon vágytunk a pihenésre. Még a szokásos esti megbeszélésünk is elmaradt. Néhányan átmentek egy közeli szálláshelyre, már nem is emlékszem mit meséltek, milyen volt. Amikor vendéglátóink magunkra hagytak bennünket, elkezdtük a lefekvéshez való készülődést. Volt pár matrac, azon osztozkodtunk mi lányok, a fiúk, viszont ahogy és ahol tudtak, úgy és ott aludtak. Székeket toltak össze, vagy csak egyszerűen leheveredtek a földre. Volt egy fürdőszoba, bent a WC és meleg víz is volt. De a zuhanytálcában nem folyt le a víz, úgy merte ki mindenki maga után a felmosóval. Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az ajtót nem lehet bezárni, bevittünk egy széket és azzal támasztottuk be belülről. De ne válogassunk, a vacsora és a szállás is ajándék volt, nem kellett érte fizetni.

 A mai napot a vége felé már nagyon nehezen bírtam, nagyon elfáradt a lábam. Még mindig cipelem a zsákot, így bizony 10 kg-mal nagyobb teher nyomja a lábaimat. Egyre kevesebbet beszélek, az is veszi az erőmet. A Szent Csendet szeretem. Ma feladatot is kaptunk. Azon kellett elgondolkozni, ha szembe jönne velem Jézus, mit kérdeznék tőle, de csak egy kérdést lehet feltenni. Sokat gondolkoztam, hogyan fogalmazzam meg a kérdésemet, de aztán kitaláltam: Azt mondd meg Jézusom, hogyan tudnám a szeretteim közötti békétlenséget és haragot békévé, szeretetté és elfogadássá változtatni? Ez a kérdés azóta is egy megválaszolatlan kérdés maradt. Talán rosszul kérdeztem? Vagy csak nem hallom meg a választ….

Jutka, szegény nagyon szenved a lábaival. Vízhólyag vízhólyag hátán, tyúkszem is van rajta és annyira dagad, hogy alig fér a cipőjébe. Neki biztosan nehezebb így menni, mint nekem cipelni a zsákomat. Igazából nem tudom, miért ragaszkodom hozzá.

Holnap elmegy a vezetőnk, Erika. Mindenki nagyon sajnálja, nagyon megszerettük őt. Nem tudom, mi lesz a csapattal, időnként már mutatkoztak az emberi gyarlóság jelei rajtunk.

Néhány mély tartalmú megjegyzés a mai napról

Erika (vezetőnk): A májam nem tudja elképzelni, mi történt a gazdájával.

Gizi: Nekem a fejem se.

XY zarándok: Annyira vigyázok a tiszta ruháimra, hogy elő sem veszem őket.

Gizi: A fejem egyre kisebb, a lábam egyre nagyobb lesz.

Jutka: Nem biztos, hogy én ezt az utat végigcsinálom. ( Itt mondta ki drága barátnőm először hangosan ezt a gondolatot. Vérzik érte a szívem, de itt mindenkinek magának kell a nehézségekkel megbirkózni. A fájdalmat nem tudom tőle átvenni)

És egy holnap reggeli előzetes:

Zsolt, aki a kályha mellett aludt, amiben persze nem volt fűtés: Fáztam az éjjel és kemény volt a földön aludni, de miután találtam két lábtörlőt és magam alá tettem, egész kényelmes lett a fekhelyem.

Máriát dicsérni hívek jöjjetek,

Mert ő fogja kérni Fiát értetek.

Üdvözlégy Mária, mondja minden hív,

Áldott légy Mária! Mondja nyelv és szív.

Nagyon rövid volt az éjszaka, 4:50-kor már ébredtünk. Keveset, de nagyon jól aludtunk, jó volt átmelegedni a kényelmes szálláson. 6 órakor volt a reggeli, egy zsemlét ettem vajjal, sajttal, teát és kávét ittam hozzá. Hétkor részt vettünk a Bazilikában a reggeli misén.

Reggeli a Szemináriumban

Reggeli mise az Egri Bazilikában

Közös imádkozás a Bazilika előtt

Majd a belvároson keresztül hagytuk el Eger városát. Ismét gyönyörű helyeken ballagtunk, több alkalmi kísérőnk is volt. Délre értünk Szomolyára, ahol a falu elöljárói mellett népviseletbe öltözött kislányok fogadtak minket, szép régi szokás szerint kenyérrel és sóval. Együtt vonultunk a templomba, ahol a köszöntő után a magyar és a székely himnuszt is elénekeltük. Nagyon megható volt, a Szomolyaiak nagyon kitettek magukért, a magható köszöntést pazar vendégfogadással tetézték.

Szomolya

14 órakor már Bogácshoz közeledtünk. Messzire hallatszott a tárogató hangja, amivel a falu határában vártak minket. Nagyon különleges és szívhez szóló volt ez a fogadtatás. Röviden megismerkedtünk a település történetével, földrajzi fekvésével, majd bevonultunk a faluba, ahol a templomi köszöntő után meg is ebédeltünk. Káposztás bableves volt és rengeteg süti. Itt is nagyon kitettek magukért kedves vendégfogadóink.

Bogács

Nagyon szép erdei úton értünk Cserépváraljára, ahol először a polgármester fogadott minket a falu vendéglőjében pogácsával és innivalóval. Majd a templomba mentünk, ahol pedig a helyi hívek vendégszeretetét élvezhettük. Nagyon kedvesek voltak a helyi hölgyek, de már képtelen voltam bármit is enni. Jutkával be sem mentünk a templomba, ahol a vendégséghez meg volt terítve, a templom előtt leültünk egy padra, lábainkat ápolgatva. De oda is kihozták a sütiket, nem lehetett visszautasítani.

Cserépváralja

Innen már nagyon kellett sietnünk, mert a nap legnehezebb és legcsodálatosabb szakasza következett. Egy szurdokon kellett átkelnünk, ami a Büki Nemzeti Park része. Meghökkentő természeti csodák vettek körül bennünket. Hatalmas fatörzseken, óriási sziklákon kellett átmásznunk, helyenként segítségre is szükség volt, de a fiúk minden kritikus ponton ott voltak és segítettek. Nekem különösen nehéz volt, hiszen még mindig vittem az egész hátizsákomat. Helyenként csak hason csúszva tudtunk egy-egy akadály alatt átbújni. Óriási élmény volt!!!

Már teljesen besötétedett, mire beértünk Kácsra, ahol a késői érkezés ellenére a falu határában vártak minket a helyiek, kenyérrel és sóval. Velük együtt vonultunk a falun keresztül. Még felmentünk a templomba, röviden imádkoztunk, majd átmentünk a Kácsi Erdei Iskola épületébe, ahol a szállásunk volt. A szálláson jó meleg volt és kulturált körülmények fogadtak. Nagyon fáradt voltam, a mai nap megpróbáltatásai nagyon megviseltek. Amikor elfoglaltam a fekhelyemet, még sírva is fakadtam.

Kács

Vacsorára rizs és hús volt. Sajnos itt sem jutott mindenkinek meleg víz a zuhanyozáshoz, szerencsére én az elsők között még elcsíptem. A meleg radiátorra kiteregettük a még tegnapról vizesen maradt ruhákat és esélyünk volt, hogy a cipőink is kiszáradhatnak holnapig.

Ma visszajött a csapathoz Feri, aki a beteg lába miatt hazautazott. Gyógyszerekkel felszerelkezett, bízunk benne, hogy tudja folytatni az utat.

Péter, akinek szintén egy orvosi vizsgálat miatt kellett hazautaznia, szintén visszajött.

Fáradt vagyok, mióta elindultunk, mindig keveset alszok. Szerencsére nincs komolyabb bajom, a vízhólyagom néha vacakol, de nem vészes. Szilvi és Csilla mindenkinek segítenek a kezeléseknél.

Angyaloknak Királynéja, tiszta Szűz!
Kérjed a Te szent Fiadat érettünk.
Ékes virágszál, hozzád esdeklünk
Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!

Hát ez az éjszaka is megér egy kicsit hosszabb mesélést. A plébánián aludtunk, ahol a vacsorát is kaptuk. A tegnap esti vacsora után összepakoltuk az asztalokat, padokat és az étkezőt átalakítottuk hálószobává. Volt néhány heverő és matrac, valamint pár paplan és takaró. Két összenyíló szoba lett volna a szállásunk, ahol az egyikben volt egy kandalló, amibe vendéglátóink jól be is fűtöttek, mire odaértünk. Az volt a baj, hogy ebben a két szobában nem fért el mindenki, a fiúk közül páran át kellett menjenek egy harmadik szobába, ami viszont jég hideg volt, és nem volt sem ágy, sem matrac benne. Ha közülük olvassa valaki a naplómat, örömmel venném, ha kiegészítené fagyos élményeikkel a történetet. Nem szerettem volna a helyükben lenni, belépve abba a szobába, az embert megcsapta a hideg. A belső szobában 8-an aludtunk, sem ágy, sem matrac nem jutott néhányunknak. Nekem sikerült egy paplant szereznem, azt tettem a földre, arra jött a polifoam és úgy a hálózsák. Hiába volt a szomszéd szobában a kandalló, a falak és a talaj ontották a hideget. Először nem értettem, hogy Erika, a vezetőnk, miért feküdt közvetlenül a kandalló mellé. Ő már tudott valamit, amit mi még nem. Reggel ő is úgy ébredt, hogy az éjszaka nagyon fázott.

Erika a kandalló mellé telepedett

Nekem a belső szobában jutott egy matracnyi hely a földön

Hálóruhaként minden meleg holmit magamra szedtem, termo pulcsit, alsó felső melegítőt, de még így is fáztam. Vacogva, dideregve ébredtem valamikor az éjszaka közepén. Villanyt nem gyújthattam, egymás hegyén- hátán aludtunk. Kitapogattam cuccaim között a dzsekimet, azt is behúztam a zsákba és próbáltam magam még azzal is betakargatni. de nagyon-nagyon fáztam. Jó lett volna egy pléd, de sajnos az már nem jutott. Teljesen bebújtam a zsákba és próbáltam belehelni, ahogy Feri tanította még a Camino előtt. Arra gondoltam, a fiúknak a jéghideg szobában még rosszabb lehet.

A mi szobánkon keresztül lehetett a fürdőszobába jutni és ott bent volt az egyetlen WC is. Este nem mindenkinek jutott meleg víz, nekem szerencsére még igen, pedig nagyon takarékosan bántunk vele.

Reggel nem kellett túl korán kelni, de örültem, hogy reggel lett és vége a fázós éjszakának. Gyorsan összeraktuk az ágyakat, matracokat, takarókat, helyükre raktuk az asztalokat, padokat és megreggeliztünk. Finom kolbászos rántottát kaptunk meg teát.

Ráérősen indultunk, rövid táv várt ránk a mai napon. Nagyon szép helyeken baktattunk, dimbek-dombok, szőlő- és bodzaültetvények között. A Szalóki tó partján ballagtunk be Egerszalókra. Itt várt az eddigi utunk legfelemelőbb és legmeghatóbb élménye. Már messziről láttuk, egy tolókocsis fiatal hölgy közeledik felénk egy másik, idősebb hölgy kíséretében. Amikor összetalálkoztunk, csak annyit kérdeztek, vonulhatnak-e velünk együtt. Nóri, a 34 éves fiatal hölgy 10 évvel ezelőtt szenvedett autóbalesetet, akkor bénult le. Gyógykezelésen tartózkodtak Egerszalókon, itt tudta meg, hogy zarándokok érkeznek a településre. Régi vágya volt, hogy egyszer egy zarándoklaton vehessen részt, ez most általunk megvalósulhatott. Együtt vonultunk a falun keresztül a templom alá. Nóri azt hitte, itt véget ért a zarándoklata, azt már remélni sem merte, hogy a 30-40 lépcsőn a templomba feljuthatna. De a fiúk megfogták és kocsistól felvitték. Együtt vonultunk be a templomba, együtt imádkoztunk. Szem nem maradt szárazon….. Csak Nóri ült a tolókocsijában, megbékélt mosollyal az arcán.

Nórival

A templom melletti menzán finom ebédet kaptunk, húsleves volt és székely káposzta. Feltűnően csendben fogyasztottuk az ebédet, mindenki a Nórival való találkozás hatása alatt volt.

Ebéd Egerszalókon

Ebéd után ismét ráérősen indultunk, rövid időn belül elértük Eger határát.

A Fehér Mária szobornál találkoztunk a minket fogadó egri hívekkel.

A Szépasszony völgyön keresztül értünk be Egerbe, ahol az egyik pincében vendégül láttak bennünket egy kis borkóstolásra.

Érkezünk a Sike Pincéhez

Búcsúzáskor Sike Tamás megilletődve fogadja a csapat áldását

Majd egy kis kápolnába tértünk be, ahonnan a Bazilikához vonultunk. Esti misén a Szervita templomban vettünk részt.

Igaz, nagyon rövid távot tettünk meg a mai napon, de már nagyon fáradtak voltunk. Sok volt a megálló, pihenő, várakozás. Ezt a mai 12 km-t 3,5-4 óra alatt meg lehetett volna tenni, ezzel szemben mi már reggel óta úton voltunk. Kicsit nehéz, de el kell fogadni, ehhez a csoportos zarándoklathoz mindez hozzá tartozik.

Már besötétedett, mire a szállásunkra értünk, ami ma a Szemináriumban volt. Itt kaptunk vacsorát is. Vacsora után még megtartottuk a szokásos napi beszélgetést. Ismét két új társsal szaporodtunk, Szilvi és Csilla, a két kedves hölgy pár napig volt a társunk. Itt még nem is gondoltuk, hogy milyen fontos feladatokat fognak bevállalni. Nagyon jó, hogy velünk voltak. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ők pár napra hozzánk csatlakoztak.

A szállás hotel minőségű volt. 3 ágyas fürdőszobás szobát kaptunk. Jutka, Gizi és én kerültünk egy szobába. Végre volt korlátlan meleg víz, mindenkinek jutott és még mosni is tudtunk. A szobában kihúztunk szárítókötelet, kiteregettünk. Nagyon későn kerültünk ágyba, bár tudtuk, reggel korán kelünk, nem alhatunk sokat. De legalább nem fáztunk, rendesen tisztálkodhattunk, hajat mostunk. Jó sokáig beszélgettünk, hiszen a fáradtság ellenére mindegyikünk lelke csordulásig tele élményekkel, örömökkel, fájdalmakkal, amit jól esik időnként kibeszélgetni.

A 8. nap még néhány képben

Hű gyermeked leszek mindig,
Ígérem ezt, Szűzanyám.
Ó, el ne hagyj engem soha,
Oltalmazó Pátrónám!
Benned bízva, Téged áldva,
Csak e szó jön az ajkamra:
Üdvözlégy, Szűz Mária,
Üdvözlégy, Szűz Mária!

Az éjszaka egész jól aludtam, Jutkával osztoztam egy szétnyitható kanapén. Nagyon későn kerültünk ágyba, nem is tudom, hány óra lehetett. Nagyon hideg és rideg volt a szállásunk. Felkészültem az éjszakára, mindenféle meleg holmit magamra vettem, termo pulcsit, melegítőt, úgy bújtam az ágyba, pontosabban a zsákba. Meg is lett az eredménye, nem fáztam és végre aludtam egy jót. Reggel Jutka ébresztett, a füldugó miatt semmit nem hallottam a reggeli mozgolódásból.

Reggelire visszamentünk a plébániára. Itt figyeltem fel arra, hogy a helyiek pénzt adtak vezetőinknek, mint megtudtam azért, hogy útközben tudjunk venni magunknak, amire esetleg szükségünk lenne. Megtudtam azt is, az ilyen pénzeket nem illik visszautasítani, el kell fogadni, de azzal, hogy elvisszük Csíksomlyóra és az imakérésekkel együtt letesszük a Szűz Mária lábánál levő perselybe. Jó, hogy ez kiderült, mert a Kisnánai templomban hozzám is odajött egy néni, kérdezte, végig megyek-e és adott 1000 Ft-ot.

Nagyon szép volt a mai nap. Csodás helyeken ballagtunk. Minden volt, erdő, hegy, völgy, őzeket, szarvasokat, muflonokat láttunk, madarak csiripeltek. Gyönyörű volt az ébredező tavaszi természet. Láttunk útközben teheneket, kecskéket és birkákat is.

Indulás előtt Domoszlón

Jó tempóban haladtunk, kevéssel 12 óra előtt értönk be Kisnánára. Bevonultunk a templomba, papjuk nincs, ezért csak a helyi hívek kisebb csoportja fogadott nagyon kedvesen bennünket. Gazdagon terítettek asztalt a templom előtt. Legfinomabb volt a forró hurka.

Kisnána

Tarnaszentmárián van az ország legöregebb temploma, de sajnos nem tudtunk bemenni. A korábbi gondnok kedves családjának udvarán pihentünk meg egy kicsit.

Innen már csak 7 km volt a célállomás, de erős és hosszú emelkedőn kellet felmenni. 6 óra előtt értünk Egerszólátra. Először a templomba mentünk be, majd a plébánián kaptunk finom vacsorát, húsos káposzta volt, és itt volt a szállásunk is.

A szállásról és az éjszakai viszonyokról a holnapi nap naplójában fogok bővebben írni. Olyan sok volt a napközbeni program, este későn vacsoráztunk, utána még megbeszélés, megint nagyon későn kerültünk ágyba, pontosabban padlóra.

Pillanatképek a 7. napról

Vedd szent pártfogásodba, édes Szűzanyánk,
Nemzetünket, hazánkat, kegyes Védanyánk!
Édesanyánk hozzád jöttük,
Lángadozva, mert szeretünk, ó Szűz Mária,
Hogy köszöntsünk, úgy mint egykor, az Úr angyala.

Az éjjel megint csak nem a legjobban aludtam, pedig a hely egész jónak volt mondható. Sokat forgolódtam, és nagyon fáztam, pedig a hálózsákomra tettem egy plédet is. De ez a fázás minden bizonnyal nem a hidegtől, hanem a fáradtságtól volt és belülről jött.

Nem kellett korán kelni, ehhez képest mindenki elég korán elkezdett mozgolódni. A füldugók nagyon beváltak, a zajt szinte teljesen ki tudtam zárni. Elég sokáig lustálkodtam, csak hét órakor kezdtem készülődni. Az öregotthon előtt már ott várta az autó a csomagjainkat, de én még mindig cipelem az egész felszerelést. Úgy terveztem, vinni is fogom mindvégig, mármint a hátamon.

A plébánián reggeliztünk, volt minden bőségesen: szalámi, főtt tojás, padlizsánkrém, kávé, tea, tej. Reggeli után megbeszélést tartottunk, mert tegnap este a filmvetítés miatt elmaradt. Ezeken a megbeszéléseken mindig felidéztük az utolsó nap legemlékezetesebb, legmeghatóbb történéseit, megéléseit. Ilyenkor többen is elérzékenyültünk, nem szégyellte senki a könnyeit. Javasoltam, alakítsuk meg a Bőgő Masinák Klubját, amibe kedves zarándoktársam, Péter, azonnal be is lépett. Megállapodtunk, mi ketten lettünk az alapító tagok.

Reggeli Abasáron

11-re vasárnapi misére mentünk a helyi templomba és csak ezután indultunk.

Abasári templom

Itt Abasáron van a Mária Út egyik legérdekesebb szakasza, az út egy borospincén vezet keresztül. A tulajdonos kedvesen invitált egy kis borkóstolóra. Nagyon hangulatos volt, az egyik Mária éneket át is költöttük: …hogy mi be ne rúgjunk, Mária segíts …

Rövid pihenő és a finom borok kóstolgatása után, jókedvűen indultunk tovább. Szép, kellemes volt az idő. Sokan voltunk, ideiglenesen a mai szakaszra is sokan vállalták az utat, összesen 47-en voltunk. Három új taggal is bővült a csapatunk, Zoli, Jóska és Józsi bácsi, ők Csíksomlyóig tervezik jönni.

Nemsokára Markazra értünk, ahol a falu eleji kis kápolnánál fogadtak minket. Itt volt tulajdonképpen az ebédünk. Rengeteg minden volt, a templom előtti asztal roskadásig volt mindenféle finomsággal: meleg hurka, fasírozott, édes és sós sütemények és mindenféle innivaló. Kb. 1 órás evés-ivás után indultunk tovább. Megkerültük a Markazi víztározót, majd fél hatra értünk be Domoszlóra. Rögtön a templomba mentünk, ahol részt vettünk az esti misén. Ma ez már a második mise volt, nekem személy szerint ez egy kicsit sok, de úgy látszik ehhez az úthoz ez is hozzá tartozik.

Markaz

 A Markazi víztározónál Jutkával és Icuval

Domoszló

Vacsora a plébánián volt, pörkölt, csőtészta, majd a szálláson megbeszélés.

Fáradtan, de jókedvűen. Vajon mi lehet a kis poharakban?

A szállás egy üres családi házban volt. A házban 3 szoba és egy konyha volt, matracok a földön és pár szétnyitható ágy. Nagyon hideg volt. Jó melegen fel kellett öltözni éjszakára, mert nem voltak plédek sem. Megint csak 1 WC és egy fürdő volt az egész csapatra.

Zarándokszoba 3 főre. A kanapén Jutkával osztoztunk, Gizi a matracon éjszakázott

Ma csak 14 km-t tettünk meg, de nagyon elfáradtam. Ez az állandó toporgás, tötyörészés, időhúzás, nagyon kimerítő. Este, amikor megérkeztünk, legkevésbé éreztem szükségét egy misének. Legszívesebben vacsora nélkül bevettem volna magam a szállásra, legalább nyugodtan lezuhanyoztam volna, leápolhattam volna lábaimat és időben vízszintesbe vághattuk volna magunkat (Jutka szerint). Egyébként ő is szenved rendesen. Nagyon csúnya a lába, még el sem múlik az egyik vízhólyag, már jön is a másik. Tulajdonképpen vízhólyag -vízhólyag hátán. Nekem a fáradtságon kívül nincs különösebb bajom. A sarkamon levő vízhólyagot kezelgetem, napközben leragasztom, egész jól bírok vele menni.

A naplót sincs igazán időm írni. Késő este berogyunk a szállásra, elhelyezkedünk, kivárjuk a sorunkat az egyetlen WC és zuhany előtt. Jó esetben, és ha elég rámenős voltam, jutott meleg víz, ha nem jutottam be az elsők között, akkor már az sem volt.

A gonosz beszéd lelkemet sokszor megsebzi,

Fáj a szívem, de én azt el tudom tűrni.

Van egy égi Anyám nékem,

Ki el nem hagy soha engem,

Neve: Mária,

Aki az én életemnek Vezércsillaga. 

Reggel fél hatkor volt az ébresztő, nem aludtunk túl sokat. Ráadásul az éjszaka sokat forgolódtam, kicsit szűk volt a hely a rekamién, minden mozdulásomnál „éreztem” Jutkát mellettem. A nyugtalan alvásomnak az lett az eredménye, hogy reggel viszont nagyon nehezen tértem magamhoz. A fiúk már nagyon mozgolódtak, hangoskodtak, mi még mindig a szobában pakolásztunk. Gyuri bácsival vicceltünk, kávé nélkül nem tudjuk kezdeni a napot. Rövidesen megjelent a szobánk ajtajában egy tálcával, rajta csészékben a frissen főzött kávéval. Rögtön jobb kedvünk lett, egy ilyen gesztus nagyon sokat jelentett. Ráérősen készülődtünk, volt időnk indulásig. Kiadós reggelit kaptunk, kolbászos rántottát. Nem sokat ettem, tartottam magam a fogadalmamhoz. Egy második kávét viszont még megittam, jó tejesre készítettem, úgy szeretem.

A reggeli

Indulás előtt

Nyolc óra körül indultunk. A falu közepén csatlakoztak hozzánk páran, akik busszal érkeztek különböző helyekről. Gyorsan kiértünk a faluból, a határban ballagtunk. Gyönyörű volt a tavaszi természet. Telefonon beszéltem papával, szegény beteg volt, aggódtam érte. Mindig csak azt mondogatta sírva, minek kellett neked oda elmenni? Megnyugtattam, jól vagyok.

Utak

Az első megállónk Nagyréde volt. Ismét nagyon megható volt a bevonulásunk és a fogadtatásunk. A templomi köszöntés után pazar vendégség volt, szendvicsek, sütik, pákó, kávé és mindenféle innivaló. Nagyon kedvesek voltak a minket fogadó hívek. Sajnálkozva mondták, őket nem említették meg a Mária Rádióban, pedig nagy szeretettel készültek a zarándokok fogadására. Itt volt a 89 éves Rozi néni, akiről egy nagyon megható történetet meséltek. Az esküvő után a férjét elvitték a háborúba, ahol nagyon rövid időn belül meghalt. 6 hónap házasság után a fiatal Rozika özvegy maradt. Majd később a férj testvére vette feleségül, kicsit az anyós biztatására, aki azt mondta, nem engedjük Rozikát a családból.

Nagyrédei pillanatok

 A 89 éves Rozi nénivel. Isten éltesse!

Nagy szeretettel búcsúztunk a Nagyrédeiektől. A plébános a falu széléig kísért bennünket, ez sem volt így túl gyakran. Sok új zarándok csatlakozott hozzánk, 44-en voltunk összesen.

A következő település Gyöngyös volt Itt két templomot is meglátogattunk. Először a Püspökvárosi kisebb templomba vonultunk, ahol egy kisebb, de kedves vendégséggel vártak minket, majd az Alsóvárosi Ferences Plébániára mentünk át, ahol a fiatal plébános, Kázmér atya köszöntött minket. Bemutatta a templomot, majd szintén egy kis frissítővel kínáltak.

Templomok Gyöngyösön

Kázmér atya

 Egy kedves hittanos fiatalember pogácsával kínál

A nap legszebb és legmeghatóbb eseménye Gyöngyös határában volt. Népviseletbe öltözött székely apa és lánya vártak minket, akik csak azért utaztak több száz kilométert Gyergyóalfaluból, hogy együtt vonuljunk a Sár hegyen keresztül. A találkozás és a köszöntés nagyon megható volt. Elénekeltük a Székely Himnuszt is.

Indulunk a Sár hegynek

Ezután az eddigi legnehezebb szakasz következett, megmásztuk a Sár hegyet. Nagyon nehéz és meredek volt az út, ziháltam és izzadtam rendesen, de nagyon jó volt. Kicsit hűvös volt az idő, de gyönyörű volt a kilátás. Eléggé szétszakadt a csapat, a nagy szintkülönbséget különböző tempóban bírtuk. A középmezőnyben haladtam, Jutkát teljesen elveszítettem a szemem elől. Én még cipeltem a teljes felszerelésemet, de úgy éreztem nem jelent gondot a plusz 10 kiló a hátamon. Pedig biztosan könnyebb lett volna a kapaszkodás hátizsák nélkül. Már megkezdtem az ereszkedést, amikor elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Szerencsére nem nagyon ütöttem meg magam, nem lett semmi bajom. Az esés pillanatában nem volt senki a közelemben.

Zarándokok, háttérben Gyöngyös

A Sár hegy túloldalán, Abasár felett van egy kis kápolna, az Abasáriak már ott vártak, borral, kis kiflikkel.Nem időztünk hosszan, indultunk most már csak lefelé. Énekelve értünk be a faluba. Nagyon megható volt a templomi bevonulásunk, orgonaszó és a hívek éneke mellett. Csak egy rövid köszöntő volt a templomban, utána mentünk a plébániára, ahol finom vacsora várt minket (gulyásleves, süti, finom bor)

Vacsora után lehetett volna filmet nézni,de hatan lányok úgy döntöttünk, megyünk a szállásra, ami ma egy nyugdíjas ház közösségi termében volt. Egy nagy helységben mobilágyakat állítottak fel, férfiak-nők együtt aludtunk. Csak 1 fürdő és 1 wc volt, de alapjában véve nem volt rossz.

Ó, Mária, Isten Anyja,
Énnekem is jó Anyám!
Szívemnek szent lángbuzgalma
Dicsér későn és korán.
Bánatomban, örömömben,
Jó, balsorsban csak azt zengem:
Üdvözlégy, Szűz Mária,
Üdvözlégy, Szűz Mária!

Reggel 6-kor ébredtünk, Piroska, a szállásadónk, pazar reggelit varázsolt nekünk. Ágyas diós pálinka, virsli, rántotta, bundás kenyér, kávé és tea volt a kínálat.

Reggeli Piroskánál

Reggeli után, 8 órára mentünk misére. Ez volt az első zenés mise, orgona kíséretes énekekkel. Itt derült ki, hogy az egyik társunk, Feri, megbetegedett, az első diagnózis szerint orbáncos lett a lába. Az orvos eltiltotta az út folytatásától, de egyelőre még nem adja fel, autóval viszik egyik szálláshelyről a másikra.

A herédi templom

Csapatunk a 4. nap reggelén, indulás előtt

9:20-kor indultunk el, elég ráérősen, tudtuk rövid táv vár ránk a mai napon. Sokan jöttek velünk falubéliek, összesen 23-an voltunk úton. 4-5 km után, Lőrincihez közeledve már látni lehetett, itt is lesz fogadtatás. A 21-es út kereszteződésénél már egy rendőrautó várt minket, ők biztosították a forgalmas úton való átkelésünket. Majd polgárőrségi autó felvezetésével érkeztünk meg Lőrincibe. A falu központjában asszonyok vártak minket. A megnövekedett csapattal vonultunk be a templomba, ahol a helyi plébános köszöntött minket. Kérte, mindegyikünk mondjon magáról pár szót. Én nem akartam kimenni, mert az oltár előtt mindenki fél térdre ereszkedett és keresztet vetett, mielőtt szóltak volna. Tőlem idegenek ezek a dolgok, gondoltam, nem feltűnősködök azzal. hogy én ezeket nem csinálom. Aztán mégis úgy alakult, hogy Jutkával együtt kimentünk és elmondtuk, hogy mi reformátusok vagyunk, és mi adjuk meg az út ökumenikus jellegét. A hívek megtapsoltak, ami végül is nagyon jól esett. A templomból átvonultunk ebédelni egy kis étterembe. Tojásos leves, rántott sajt és gomba volt rizzsel. Hatalmas adagot adtak, nem is ettem meg, csak a felét. Muszáj visszafogni magam az evésben, mert nem lehet annyit enni, amennyit elénk raknak. Reggelire is csak egész keveset ettem.

Érkezünk Lőrincibe

Templom- Lőrinci

Ebéd Lőrinciben

Polgárőrök felvezetésével hagyjuk el Lőrincit

Lőrinciből nagyon nehezen indultunk el. A falu határában a Zagyva partján megnéztük a Szent Anna kápolnát. Egészen eddig polgárőrök felvezetésével vonultunk. Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor elindultunk. Az útszéli kereszteknél való imádkozás és a fél órás szent csend nagyon jó volt.

Szent Anna kápolna

Egy-két pihenő után egy kis kápolnához értünk, a Láposi kápolnához. Furcsa módon itt vártak vacsorával. Gulyásleves, süti és pálinka volt. A kápolna mellett van egy szent kút, csodatevő vize van. Megtöltöttük palackjainkat és ittunk is a vízből.

A Láposi kápolna kívül....

...és belül

A csodatevő vizű szent kút

Innen már gyorsan beértünk Ecsédre.

A falu elején egy kislány, Bíborka mondott nekünk egy mesét.

Viszonylag időben érkeztünk a szállásra, még nem sötétedett ránk. Egy magán panzió, pontosabban egy családi ház volt a mai szállásunk. Több szobában aludtunk, ágyakon, matracokon, kinek mi jutott. De lehetett rendesen zuhanyozni, hajat mosni és ismét ágyban aludtunk. Jutkával ketten egy széthúzható rekamién.

A mai nap nem volt nagyon nehéz, kellemes volt az idő, de kevés kilométert tettünk meg. A sarkamat leragasztottam, először egész jó volt, de estére lett egy újabb vízhólyagom, közvetlenül a másik mellett. Erika, a vezetőnk becérnázta, remélem nem lesz gondom, de sokaknak borzalmasan néz ki a lába.

Pl. így:

Gyuri ma 60 éves, este köszöntöttük őt.

Pillanatfelvétel a 4. napon

Esedezz érettünk, óh Mária,
Buzgó szívvel kérünk, Krisztus anyja.
Köszöntünk tégedet, Mária,
Mária, Úr Jézus szent anyja,
Angyalok királyné asszonya.

Fél hatkor volt az ébresztő, nem lehetett sokáig lustálkodni. Mivel elég későn kerültünk ágyba, nem volt túl hosszú az éjszaka, de nagyon jól aludtam az emeletes ágy felső szintjén. Még az este felfedeztem a földszinten 2 jó WC-t, ami a reggeli készülődésnél nagyon jó szolgálatot tett. Nem kellett mindegyikünknek ugyanoda sorakozni. Hat órára lehetett volna menni misére, de úgy láttam, közülünk lányok közül, senki sem ment. 6:45-kor volt a reggeli, kenyér, tea, lekvár, sajt, szalámi. Megszabott adagok voltak, nem lehetett dúskálni, de úgyis igyekeztem szűkre fogni az evést. Azt ígérték, napközben bőséges ellátásunk lesz .Háromnegyed nyolc lett, mire elindultunk. Sokan jöttek velünk, akik csak ezt az egy napot vállalták be. Rögtön a máriabesnyői temetőben megnéztük Teleki Pál sírját. Elénekeltük a himnuszt, én pedig felkötöttem azt a nemzeti szalagot a fejfára, amit tegnap kaptam egy hölgytől. Először nem akartam elfogadni, mert elhatároztam, nem gyűjtök semmit az úton, van elég tárgyam. Hát ezt a darab szalagot ezért kellett elfogadnom....!

Még nem is írtam, kis csapatunkban mindig elöl megy a keresztet vivő zarándok, Őt nem illik megelőzni. És nem ajánlatos lemaradni sem, a csoport együtt vonul. Ma Piroska vitte a keresztet, aki nemrég települt haza Kaliforniából Magyarországra.

Gyönyörű volt a délelőtt hegyes-völgyes, dimbes-dombos, erdős-mezős részen bandukoltunk. Még szarvasokat is láttunk. Élveztem a gyaloglást. Ismét cipelem a zsákomat, nagyon sokan küldik autóval. Én elhatároztam, amíg bírom, viszem.

Megálltunk egy kicsit szusszanni

Jutkával

Sikerült lencsevégre kapni egy őzet

Rügyező fák és virágzó bokrok

Kicsit szétszakadt az alkalmi zarándokokkal kibővült csapat

Pillanatképek a 3. napról

11 órára értünk Bagra. Idős nénik csoportja, már a falu elején várt minket. Velük együtt énekelve vonultunk a falu központjába, ahol ismét a polgármester és a plébános fogadott minket. Köszöntője közben a polgármester elérzékenyült, egy darabig nem bírt megszólalni. Itt is gazdag szeretetvendégségben volt részünk, süti, pogi, kávé, limonádé. Innen kezdve a 72 éves Böske néni vitte a keresztet egészen Fenyőharasztig.

A napi vezetőnk, Katona Pali kislánya fut apukája elé

Szeretetvendégség Bagon

Vendégfogadóinkkal

Kartal faluhoz közeledve, már messziről láttuk, ismét várnak minket páran a falu táblánál. Amikor észrevették, hogy közeledünk, ők is megindultak felénk. Egy 5 év körüli kislány hozta a keresztet. Amikor összetalálkoztunk, köszöntöttük egymást és innentől együtt vonultunk be a faluba. Sorra csatlakoztak hozzánk a nénikék, akik, az utcán vártak minket. Megcsókolták a keresztet, majd beálltak a menetbe és jöttek velünk. A templomhoz közeledve  megszólaltak a harangok és a plébános úr vezetésével egy kisebb csoport jött elénk. Először a templomba mentünk, ahol a plébános szívhez szóló köszöntőt mondott. Szem nem maradt szárazon, még az atya is elérzékenyült.  Majd átmentünk az Erzsébet kert nevű csodálatos parkba, ahol az eddigi leggazdagabb fogadásban volt részünk. Babgulyás volt és eszméletlen mennyiségű sütemény, kalács, palacsinta. Amint megérkeztünk, rögtön levetettem a cipőmet, a tegnap kimosott, de még vizes ruháimat kiteregettem a hinta állványra. Mire végeztünk az ebéddel, meg is száradt minden.

Böske néni a kereszttel- szemben a kartaliak

Kartalra érkezünk

A kartali templom kívül....

 ...és belül

Az Erzsébet kert

Terülj- terülj asztalkám...

Vendéglátóink

Az úton velünk tartott egy szociológus hallgató fiatal lány, útközben beszélgetett velünk zarándok szokásainkról, egy felmérést végzett tanulmányaihoz kapcsolódóan.

A Fenyőharaszti kastélynál egy rövid pihenőt tartottunk. Ferivel és Péterrel is beszéltem telefonon. Pihenés közben ismét levetettem a cipőmet, hogy megszellőztessem lábaimat, pedig semmi gondom nem volt. Addig...

Innentől kezdve viszont éreztem, dörzsölődik a sarkam. Hiába ragasztottam le, estére lett egy hármas vízhólyagom. Reméltem, sikerül rendben lekezelni!

Herédre nagyon kalandosan érkeztünk meg, mert egy kicsit eltévedtünk. Észrevétlenül elvesztek a jelek, szántóföldön és vetésen keresztül vágtunk neki a vélt jó iránynak. Már láttuk a falu házait, de "utunkat" egy csatorna keresztezte, amin nem tudtunk átkelni, mert nem volt híd. A fiúk alaposan körülnéztek és találtak egy keskeny átkelőhelyet. Kalandosan jutottunk át a túlsó partra. Így viszont egy másik irányból értünk be a faluba, mint ahonnan vártak. A falusi asszonyokból álló fogadó csapat már kb. 2 kilométert elénk jött, amikor észrevették, nem az úton, hanem a szántáson keresztül érkezünk. Siettek vissza a faluba, hogy elénk kerülhessenek, és minet fogadhassanak. A kultúrházban volt fogadás, finom vacsora. Pörkölt, csőtészta, dinsztelt káposzta, tejföl. Már csak egész keveset ettem, pedig nagyon finom volt.

Átkelés a csatornán Heréd előtt

A vacsoránál  Jutkával és Gizivel

Vacsora közben a helyi népdalkör adott egy vidám műsort.

Vacsora közben megszólított egy helyi hölgy, Piroska, aludnánk-e nála. Na-ná, hogy....Kiválasztottak lettünk a két győri hölggyel, Cilivel és Rozállal, akik itt csatlakoztak hozzánk egy pár napra.

Az esti megbeszélés után elvonultunk a csládokhoz. Piroska egy nagyon kedves, 16 éve özvegy asszony, egyedül él. Paplanos ágyban aludtunk, nagyon kényelmesen.

Este még sokáig írtam a naplót, a többiek már aludtak. Nehezen aludtam el, most nem a többiek horkolása zavart, hiszen csak Jutka aludt mellettem a franciaágyon. Cili és Rozál a szomszéd szobában aludtak. Nehezen aludtam el, mindig nehezen dolgozom fel a nap történéseit, az út élményeit.

Van egy jó hely, odamegyek.
Lerakom ott a terheket.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel,
A Golgotán áll a kereszt,
Ha bűnös vagy, odajöhetsz.

Reggel 5:30 kor volt az ébresztő. Nem mondhatnám, hogy túl sokat aludtam, de nagyon jól. Kipihenten ébredtem, nem volt gond a felkelés. Gyorsan összepakoltunk, a matracokat kihordtuk az udvarra, jött értük egy autó és vitték vissza az iskolába, ahonnan kölcsönözték. Az asztalokat, amiket este kipakoltunk a folyosóra, most visszaraktuk a matracok helyére, megterítettünk, majd közösen reggeliztünk a hívek által előző este a hűtőbe készített dolgokból. Gazdag kínálat volt, szalámi, kolbász, tojás, retek, paprika, vaj, lekvár és a tegnapról megmaradt rengeteg süti. Alaposan bereggeliztem. még útravalót is csomagoltam egy keveset, akkor még nem sejtettem, ennivaló lesz az, amire a legkevésbé lesz szükségünk. 

Reggeli előtti ima Árpádföldön

Fél nyolcra jött egy autó, amivel szállítatni lehetett a csomagokat az esti szállásra. A szervezők már előre ígérték, lesz ilyen lehetőség, általában ingyen, esetenként csekély térítés ellenében. Én már akkor elhatároztam, nem fogom igénybe venni ezt a szolgáltatást, cipelni fogom a zsákomat teljes egészében. Sokan mindenüket bepakolták az autóba, én csak a polifoamot. 

Virágot kötünk a keresztre

8 órára mentünk a reggeli szent misére. Nagyon kedves, szinpatikus, lengyel plébánosa van Árpádföldnek.

Az Árpádföldi Katolikus Közösségi Ház

A mise után háromnegyed kilenckor,  hívek sorfala között és a plébános úr áldásával indultunk útnak.

 Az első megállónk Csömörön volt, ahol a helyi hívek fogadtak, A templomban pihentünk és imádkoztunk egy kicsit, majd átmentünk a plébániára, ahol gazdag szeretetvendégség várt minket. Pálinka, bor, tea, kávé és sok-sok sütemény.

Áldozatok emlékműve- Csömör

A csömöri templom

 Szeretetvendégség-Csömör

Délre értünk Kerepesre, ahol szintén a templomban köszöntöttek minket, de nem csak a plébános, hanem a polgármester és az alpolgármester is. Az áldás mellet megkaptuk az első szalagot a zászlónkra. Itt is szeretetvendégség volt a helyiek jóvoltából. Szendvicsek, sós és édes sütik, kávé, víz, üdítők. Hát nem éheztünk az biztos! Jó, hogy ezeken a helyeken mosdó és WC is használható.

Fogadás Kerepesen

Az első szalag a zászlónkra

Templom Kerepesen

Szeretetvendégség Kerepesen

Kb. 1 órát időztünk itt, majd egy hosszú és kemény szakasz következett. Gyönyörű erdős részen baktattunk, rügyeztek a fák, éledezett a tavaszi természet. A hosszú és kimerítő emelkedő próbára tette az egyre fáradó csoportot, de nagyon jó tempóban mentünk, a tervezettnél fél órával korábban, fél négyre értünk Gödöllőre.Az árokparton üldögélve várakoztunk, hogy bejuthassunk a templomba, majd a gondnok megérkezése után az alagsorban levő helységben pihentünk meg. Jutkával nem is mentünk be a templomba imádkozni, cipőinktől megszabadulva, lábainkat felpócolva próbáltunk erőt gyűjteni a hátralevő szakaszhoz.  Fél óra pihenő után indultunk tovább.

Negyed hatra, énekelve értünk be Máriabesnyőre. Ez egy híres zarándokhely, gyönyörű templommal és mellette egy szép lelkigyakorlatos ház van, ami egyben zarándokszállás is. Elfoglaltuk szobáinkat, majd megnéztük a templomot és mentünk vacsorázni. A paradicsomos káposzta, amit kaptunk, nagyon finom volt, de mivel egész nap rengeteget ettem, már nem nagyon tudtam vacsorázni. Itt már éreztem, ha nem fogom vissza az evést, akkor nagy bajok lesznek. Nem lesz fogyás, hanem inkább..... Jaj ne, még rágondolni is rossz. Korábbi zarándoklatot megjárt társaink mondták, az előző években volt olyan, aki 6 kilót hízott, mire elérték a Román határt. Hát szóval, már  itt elhatároztam, nagyon oda fogok figyelni az evésre, nem fogom teleenni magam, legyen bármilyen finom és csábító is a kínálat. 

Vacsora Máriabesnyőn

A lelkigyakorlatos ház emeleti részén hotel jellegű szobák vannak,mi az alagsorban lettünk elszállásolva. 8-an nők egy szobában, a férfiak egy másikban. A mi szobánkban 1 db 2 szintes és 4 db 3 szintes ágy volt. Mi Jutkával a 2 szintest fogtuk ki magunknak, bevállaltam a felső ágyat. Volt rendes ágynemű, még a hálózsák sem kellett, a szobában volt egy mosdó, a folyosón pedig 1-1 zuhany és WC, külön a férfiaknak és külön a nőknek.

Zarándokszállás Máriabesnyőn

A szobában elég sűrűn voltunk, pedig nem is foglaltunk el minden ágyat. Többeknek megjelentek a vízhólyagok, komoly kezelések kezdődtek. Jutka azt mondta, ez nem is zarándokút, hanem inkább egy hajcsárút. Pedig ez még csak a második napunk volt, elképzelni sem lehetett, mi vár még ránk ezután. Én is fáradt voltam, eléggé fájtak, fáradtak a lábaim, de semmi extra bajom nem volt. Napközben néha görcsölt a bal lábam ujja, de aztán el is múlt. Figyelni kell a magnézium és kalcium bevitelre. Izomlázam is van, hiszen nem tudtam igazán edzeni az út előtt. Látom a napirendet kialakulni. Erika, a vezetőnk nagyon jól fogja össze és vezeti a csapatot. A fogadások és templomlátogatások, imádkozások mellett, van egy rend, amit betartunk. Délelőtt elmondja a csoport a Rózsafüzért, felajánljuk valakiért, vagy valakikért. A  fél óra "Szent csend" az egyik legjobb dolog a nap során, ilyenkor az ember el tud mélyedni saját gondolataiban. Délután megint egy rövid Irgalmasság Rózsafüzér, majd este pedig a közös beszélgetés és a nap értékelése. A falvakba mindig énekelve vonulunk be. Egyelőre fülelek és tanulom a szép Mária énekeket. 

Nagyon sűrű a program, időre kell érkeznünk a falvakba. Nem úgy van, hogy legyalogolom a napi távot, aztán már csak pihenés. 

Napközben az egyik zarándoktársam, Péter, meghatódva mondta, ő személy szerint mennyire örül, hogy Jutka és én általam, akik reformátusok vagyunk, ökumenikus lett a zarándoklat. Ez volt az első alkalom, hogy Péterrel beszélgettem, de az út során nagyon megszerettem őt. Egy nagyon finom lelkű, csupa szív ember. Később még voltak közös dolgaink, de ezekről majd csak akkor írok, ha az időben odaértem a naplóírásban.

Útjelzések a 2. napról

 Napközben az úton